Elkészült a plébániatemplom új padlózata.

Közel három hetes munkákat követően végre elkészült a Gyümölcsoltó Boldogasszony plébániatemplom új padlózata, melyet gránit lapokkal burkoltak. Az imaközösségek és a hívek összefogásával pénteken és szombaton már lezajlottak a takarítási, illetve pakolási folyamatok is, így a július 8-ai vasárnapi 9 órás szentmise már a régi megszokott helyen, de a szépen megújult templomban lett bemutatva Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános celebrálásával.
A mostani munkák során vetődött fel a gondolat, hogy az elmúlt évtizedek alatt vajon hányszor történtek ilyen volumenű beruházások. Az egyházi források áttanulmányozása során derült ki, hogy a 2018-as nagy valószínűség szerint a harmadik jelentős megújulás. Ugyanis a középkori eredetű plébániatemplomot – a török hódoltság után – először az 1730-as években építették újjá. Jelenlegi formáját az 1897-1898-as bővítéssel nyerte el, amikor elkészült a templom szentélye. További építését azonban a két világháború megakadályozta.
A templom története során a belső liturgikus tér – illetve a padlózat – mindössze két alkalommal lett megújítva. Az első komolyabb beruházás Kőszeghy Antal esperes-plébános (1930-1963) idejében éppen egybeesett a jubileumi, 1938-as Szent István évvel és az Eukarisztikus Kongresszussal. A régi faoltár helyett egy új márványoltárt épített Domján Lajos építőmester, melynek a terveit Krasznai Lajos budapesti szobrászművész készítette özvegy Darázs Józsefné és a hívek adományából. Ehhez megfelelő magasságú lépcsős talapzatot (vörös mészkőből) is építtetett a plébános, amely a régi fa dobogókat váltotta fel. A tabernaculum ajtaját Hikman Béla marcali műlakatos mester készítette ingyen. Az új oltárt 1938. augusztus 28-án dr. Simon György püspöki helynök, prelátus, kanonok szentelte fel ünnepi keretek között. A szent olajjal való megkenés helyei ma is jól láthatók az oltáron, amiket kis keresztek jelzik. A plébánia levéltárából előkerült dokumentumokból tudjuk, hogy Szent Viktor és Szent Orbán vértanúk ereklyéit helyezték el az oltárban.
A második nagy felújítás tulajdonképpen a II. vatikáni zsinat (1962-1965) rendelkezéseihez köthető, melynek hatására nemcsak a világban, hanem hazánkban is megújultak a vallásos cselekmények (szertartások) valamint átalakították a liturgikus tereket a templomokban és szembemiséző oltárok készültek.
A Marcali Historia Domus-ban dr. Lukács István főesperes-plébános (1964-1979) jegyezte föl, hogy egy több mint egy évig tartó (!) beszerzési folyamat után 1967. júliusában készült el a plébániatemplom új cementlap-kövezete (a közepétől egészen a főbejáratig). Az akkori munkákat Szabó Antal kőműves végezte, Kocsis Gyula kőműves, egyházközségi képviselő közreműködésével. A II. vatikáni zsinat rendelkezései nyomán pedig 1968 elején az egykori zárda fából készült oltárát, mint első és ideiglenes szembemiséző oltárt helyezték el a plébániatemplom szentélyben, miközben a szertartásokat egyidejűleg – a korábbi latin helyett – már magyar nyelven kezdték el mondani. A jelenlegi liturgikus tér átrendezése pedig 1976-ban kezdődött, majd 1977-ben tardosi vörös mészkőből készültek a lépcsők. A padlóburkolat, a szobrok és a keresztelőkút talapzathoz pedig süttői mészkövet használtak. A szembemiséző oltár lapját fehér márványból készítették. A munkákat az alsó lépcsők lerakásával kezdték, melyet Talián János és Auth János kőfaragók végeztek. A kőművesmunkákban pedig Karádi József jeleskedett.
A harmadik nagy beruházás pedig az elmúlt napokban valósult meg. A munkák 2018. június 18-án hétfőn kezdődtek meg az új gránit lapok lerakásával, melyeket Olaszországból kamionnal szállítottak Marcaliba. A közel 3 hétig tartó munkákat Kiss Zoltán szőkedencsi kőműves mester végezte. A régi cementlapok közti szintbeli különbségek kiküszöbölésére aljzatkigyenlítőt használtak. Új burkolatot kapott tehát a plébániatemplom hajója – a padok kivételével – a szentélytől a főbejárati ajtóig, valamint a Lourdes-i barlang is. Ezen kívül a főoltár előtt, a lépcsőzet tetején lévő parkettával borított pár négyzetméteres vízszintes részt is felszedték és a beton aljzat elkészítése után szintén vörös mészkő burkolattal látták el. A szentélyben lévő vörös mészkő lapokat szintén újra kellett csiszolni, melyet Vida Szilárd kőfaragó mester végzett el. A gránit lapok lerakása és a munkadíj költségei a hívek nagylelkű adományából, valamint Marcali Város Önkormányzatának támogatásával valósultak meg. Köszönet érte!

Írta és fotók: Kiss Kálmán
Köszönjük szépen.