Doni emléktúra

2019. január 12-én, szombaton délután Szaka Zsolt, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület elnöke köszöntötte a megjelenteket a Boldog II. János Pál pápa téren álló második világháborús emlékműnél.

A bevezető gondolatok után Forgó Ferenc röviden ismertette az egykori események előzményeit és máig ható következményeit. A doni áttörés éppen 76. évvel ezelőtt kezdődött a keleti frontom, ami a 2. magyar hadsereg vereségével végződött. Az elkeseredett harcok során mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett el, közülük sokan éppen Marcaliból vonultak be. A résztvevők ezután főhajtással és gyertyagyújtással emlékeztek meg a doni áldozatokról. napjainkban 441 név szerepel az emlékművön, de a névsor nem teljes…

A Marcali Természetjárók Baráti Körének tagjai a fagyos idő ellenére vágtak neki a téli gyalogtúrának. Negyven vállalkozó kedvű barátunk közül hárman az elmaradhatatlan, hűséges négylábú társaikat is magukkal hozták. Zászlóval a kézben, néha a hóban és a fagyott talajon meneteltünk néhány kilométert és EMLÉKEZTÜNK. Kis időre, de átéltük az akkori borzalmak töredékeit.

A Hősök terétől a Petőfi, és a Puskás Tivadar utcán keresztül hagytuk el a város zaját. A Malom-árok mellet érkeztünk meg Gombára. Innét az elkerülő úton keresztül szinte egyenes irányban jutottunk el a befagyott víztározóig. Az elhanyagolt környezetben álló, jobb sorsra érdemes kilátóból megcsodálhattuk a hatalmas (befagyott) vízfelületet.

A Gombai-övárok és a Sári-csatorna befolyása után „elfogyott” a töltésen az út. Kisebb „dzsungelharc” után a vízparton, a megfagyott tőzegen, majd a Boronkai-patak keskeny betonhídján keresztül folytattuk utunkat Boronka felé.

Végül a Kisfaludy utcán keresztül jutottunk el a Szent Borbála római katolikus templomig, ahol az 1990-ben állított második világháborús emlékműnél ismét mécseseket gyújtottunk. Ott 27 név áll az emlékművön. H. Rádics Márta egy különös történetet mesélt a templom mellett álló egykori udvarház és a temetőkápolna között feltárásra méltó alagútról. Itt volt a településrész első kastélya is, melyet 1945-ben bontottak le.

A közeli „új” kastély előtt is rövid ismertetést kaptunk az épületegyüttes háború előtti történetéről, mely 1908-ban épült és előbb özvegy Kund Béláné tulajdona volt, majd később a Széchenyi család vette birtokba. Kevesen tudják, hogy a ház „vendége” volt gróf Bethlen István is, akit innen a gyótai vadászházba menekítettek, majd Kaposváron keresztül szovjet hadifogságba került. A kastély a háború után többféle funkciót is betöltött. Jelenleg magántulajdon, de bíztató jelek utalnak arra, hogy talán nem lesz végleg az enyészeté.

Boronkától a kerékpárúton, Marcali felé a késő délutáni hideg gyorsította a lépteinket. Az Ipartestület székházáhában Markhard László és Markhard Lászlóné (Erika) fűtött helyiséggel, meleg teával és forralt borral várta az átfagyott vándorokat. A résztvevők pedig a saját maguk által sütött pogácsákkal és kiflikkel kínálták társaikat. Mindenkinek nagyon szépen köszönjük e gondoskodó figyelmességeket!

A hideg ellenére egy megkapó hangulatú, folytatást kívánó túra után tértek pihenni a természetet évszaktól függetlenül kedvelő kirándulók.

Írta: Szaka Zsolt

Fotók: Kiss Kálmán