Marcaliból Abu-Dzabiba
Sándor Károly főhadnagy, a Szekszárdi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Nyomozó Alosztály Kiemelt Csoport vezetője apja nyomdokain járva került a rendőrség kötelékébe. Bár gyerekkorától rendőrnek készült, maga sem gondolta, hogy az országban elsőként kap lehetőséget arra, hogy az Egyesült Arab Emírségekben képezze magát tovább.
Több száz külföldi pályázó közül választották ki a főhadnagyot, aki Magyarországot képviselhette.
– Az amerikai székhelyű IACP, azaz a Rendőri Vezetők Nemzetközi Szövetsége szervezet az Egyesült Arab Emírségek Belügyminisztériumával közösen szervezve biztosított lehetőséget arra, hogy a világ minden pontjáról pályázó rendőrtisztek vehessenek részt a képzésben – mondta Sándor Károly, aki idén hatodik éve szolgál rendőrként. – Amikor a vezetőim személyes elbeszélgetésre hívtak be, azt hittem, valamilyen hibát követtem el a munkában, és fejmosásra számítottam. Azonban meglepetéssel tapasztaltam, amikor a dorgálás helyett a program részleteit vázolták fel nekem, és leszögezték, támogatnak abban, hogy beadjam a pályázatomat egy Abu-Dzabiban induló négy hónapos rendőri képzésre. Ekkor még azt sem tudtam, hogy miként fogjak bele a pályázatírásba, illetve mit mondok majd a feleségemnek, így először őt hívtam fel a jó hírrel.
A kezdeti meglepetést öröm és készülődés követte, majd a többlépcsős kiválasztás végén felszállt a repülőgép.
– Amikor szeptember végén megérkeztem Abu-Dzabiba, minden új volt, főleg a hőség, hiszen közel 40 fokos melegbe, 90 százalékos páratartalomba érkeztem meg, míg Budapesten ekkor 10-15 fok volt. Érkezés után a vendéglátóim bevezettek egy díszes, aranyozott, márvány fogadószobába, ahol datolyával és kávéval kínáltak. Ezt követően elvittek a rendőrség akadémiájára, ami egy óriási laktanyakomplexum. Összesen 53-an kerültünk be a programba 31 országból, és egy hétbe tellett, míg mindenki megérkezett – emlékezett vissza az első benyomásokra a főhadnagy, aki elmondta, a sport a hobbija. Korábban 12 évig néptáncosként őrizte hagyományainkat szülővárosában, Marcaliban, kedvenc koreográfiája a kalotaszegi legényes volt. – A kultúrák megismerése, megőrzése nagyon fontos nekem, meghatározó élmény volt megismerni a teljesen eltérő életvitelű országokat, más kultúrájú embereket.
Foglalkozás pedig akadt bőven, a hallgatók minden reggel fél ötkor keltek.
– Ébresztő után gyors mosakodás, majd egyórás, kemény reggeli torna következett, onnét alaki foglalkozásra, majd lövészetre mentünk. A foglalkozások végig angol nyelven folytak, de az alaki képzést például arabul tartották a helyi szabályzatoknak megfelelően. A nap további része ezután mindenkinek elméleti oktatással folyt: betekintést nyertünk az emírségek rendőreinek munkájába, amit a legfejlettebb technológia segít – magyarázta nosztalgiával. – Olyan technikai eszközöket próbálhattunk ki például bűnügyihelyszínelés-gyakorlaton, amikről eddig én csak olvastam, de az amerikai, kanadai kollégák is elismerően beszéltek például a helyi drónkezelők és a tevékenységirányítás munkájáról. Keményen kellett tanulnunk, mert minden tantárgyat gyakorlati vagy elméleti vizsga zárt, amelyen az, aki valamelyik kérdésre rosszul felelt, bizottság előtt vizsgázott újra. Szerencsére engem ez a sors elkerült.
Ennyi tanulás mellett jutott idő a helyi kultúra megismerésére is, amiről az évfolyam helyi tanulói is gondoskodtak.
– A szabadidőnket kétféle tevékenység tette ki. A városnézés és a sport. Szinte a város összes nevezetességét láttam, a kedvencem a Zájed sejk nagymecset volt, ami valóban lélegzetelállító látvány. Emellett a fizikai felkészülésre is időt kellett találnunk, az évfolyamunkról ketten ugyanis úgy döntöttünk, hogy elindulunk a Spartan-világbajnokságon, amit épp ekkor, épp ott rendeztek. Bár még sosem vettem részt ilyen versenyen, nem bántam meg, igazi erőpróba volt a két nap alatt mindhárom versenyszámot teljesíteni – mesélt a tanuláson kívüli tevékenységéről a főhadnagy, aki úgy látja, a nemzetközi csapat nagyon jól összekovácsolódott. – Szoros barátságot kötöttem egy brazil és egy amerikai rendőrrel, ő még a saját jelvényét is odaadta nekem, ami hatalmas megtiszteltetésnek számít. Ennél is nagyobb megtiszteltetés volt, amikor az ünnepélyes diplomaosztón a csereprogram legjobbjaként én vehettem át az évfolyamelsőnek járó elismerést Khaled bin Mohammed Al Nahyan sejk koronahercegtől.
Sándor Károly úgy látja, a program kiváló alkalmat adott a kultúrák közti eszmecserére és a szakmai fejlődésre is.
– Az ott született barátságokat most is ápoljuk, de számomra igazán fontos az volt, hogy idegen kulturális környezetben, eltérő szakmai háttérrel hogyan tudtunk együtt dolgozni a sikerért. Nagyon érdekes volt látni, hogyan kezd neki a feladatnak egy amerikai, egy magyar vagy egy Fülöp-szigeteki rendőr. Ezt a csapatmunkán, az erősségek kiaknázásán alapuló szemléletet hazahozhattam magammal, ahogy azt a büszkeséget is, hogy első magyar rendőrként tisztességgel helytálltam a program kihívásai során – mondta a képzés évfolyamelsője, aki hálás parancsnokai döntéséért, amiért bizalmat szavaztak neki. – Fiatal rendőrtisztként ez nemcsak szakmai, de diplomáciai feladat is volt, óriási megtiszteltetés, hogy ott lehettem, remélem, turistaként visszalátogathatok majd az országba.
K. D.
FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, SÁNDOR KÁROLY
