Kirándulás Rómába.

Mottó: Minden út Rómába vezet

„Omnes viae Romam ducunt”

Az ókori metropoliszra, Rómára gondolva –mely fénykorában egy 3,5-4 millió négyzetkilométeres birodalom szellemi és közigazgatási központja volt– valóban a római utak szó szerint mind, de legalábbis túlnyomó többségükben a fővárosba vezettek. Bár egyesek azt vallják, hogy inkább keresztény ihletésű e szólás eredete, mely szerint különböző módszerekkel is eljuthatunk ugyanahhoz a célhoz.

Mindenesetre a Marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium diákjai –tanárokkal és felnőtt kísérőkkel– a Bambino Tours és Krénusz László tanár úr szervezésében egy emlékezetes 4 napos római kiránduláson vettek részt október végén. Szívesen mesélnénk úti élményeinkről, hogy mások is részesei lehessenek ennek a csodás utazásnak.

Október 20-án reggel, hajnali 5 órakor indultunk Marcaliból a gimnázium elől, megtöltve egy 45 fős, nagyon korszerű buszt. Keszthelyi idegenvezetőnk szintén velünk utazott, így egész úton mesélt nekünk arról, hogy éppen merre járunk és mit is látunk. Szlovénián keresztül mentünk, végig autópályán. Az ébredező táj, takaros udvarházaival, hegyi legelőivel, csodás látványt nyújtott. Olaszországba érve az Isonzó völgyében az I. világháború magashegyi csatáinak helyszíneit láthattuk a busz ablakából.  Az autóút mellett kanyargó, kristálytiszta türkiz színben pompázó Isonzó folyó fenséges nyugalmával szinte tudomást sem vett a 100 évvel ezelőtti véres harcokról. Elszorult a torkom, amiikor valaki a felnőttek közül énekelni kezdett. Aztán szinte mindenki az idősebbek közül csatlakozott hozzá:

„Kimegyek a doberdói harctérre,

Feltekintek a csillagos nagy égre.

Csillagos ég, merre van a magyar hazám,

Merre sirat, engem az édesanyám.

Jaj Istenem, hol fogok én meghalni?

Hol fog az én, piros vérem kifolyni?

Messze földön, idegenben lesz a sírom,

Édesanyám, arra kérem ne sírjon.”

Folytak a könnyeim. Mindkét nagyapám megjárta az I. világháborút, az Isonzó völgyét, Doberdó csatatereit, s részt vett a Piave folyói áttörésben. A jó Isten szerethette őket, mert mindketten épségben hazatértek.

A győztes olasz hadsereg hőseinek állított emléket a Benito Mussolini által emeltetett redipugliai I. világháborús mauzóleum, lépcsőzetesen kialakított formája monumentálisan hatott az autópályán elhaladókra. Csaknem 100.000 halott katona nyughelye. Hátborzongató az emlékmű oldalán látható PRESENTE – „JELEN” feliratok sokasága, melynek értelmében a katona a halála után is tovább szolgál.

Akadt látnivaló bőven az úton. Az Adriai-tenger partján jól kivehető volt Trieszt városa, mely korábban a Habsburg Birodalom, majd 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Fontos hajózási és hadikikötő, 1918-ban a Saint-germaini békeszerződésben Olaszországhoz került.

Továbbhaladva a Toscan táj varázslatos szépségében gyönyörködhettünk. Toscana ősszel maga a paradicsom. Ezer színben tündöklő rétek és hegyvonulatok, olajültetvények, narancsligetek és szőlőskertek. Kicsiny kúriák, legelésző állatok.

Idegenvezetőnk leleményességét dicséri, hogy az első napi hosszú utazás egyhangúságába „belecsempészett” egy közös filmnézést a buszon. A Henryk Sienkiewicz lengyel Nobel-díjas író regényéből készült Quo Vadis című film kellő ráhangolódást adott az ókori Rómára, az örök városra. Később többször is visszautaltak a film történéseire idegenvezetőink. Maga a cselekmény az ókori Rómában játszódik, Nero uralkodásának utolsó szakaszában, a keresztényüldözések idején.

Első este a Róma közeli Chianciano Terme-ben volt a szállásunk, ahol négy fogásos hamisítatlan olasz vacsorában volt részünk. Falatozás közben megkóstolhattuk a Toscan borvidék különlegességeit is. Nekem talán a Montepulciano ízlett a legjobban, bár sokan egy palack Chiantit hoztak emlékbe.

Róma „meghódítására” csak a második napon került sor. A város lakossága kb. 3 millió, a Tiberis folyó partján fekszik, 7 dombra épült. A hajdani Római Birodalom központja. Területébe ékelődik a Vatikán, a római katolikus egyház központja, a pápa székhelye, a világ legkisebb független állama.

Római magyar származású, rendkívül felkészült és tájékozott idegenvezetőnk sokat mesélt a Rómát i.e. 753-ban alapító, egy anyafarkas által szoptatott ikerpárról, Romulus és Remus-ról.

Az első napi programok a Vatikánra épültek. Rövid sétát tettünk az Angyalvárhoz, amely tulajdonképpen Hadrianus császár síremléke. A középkorban Róma erődjének számított, alagút kötötte a Vatikánhoz. Az avignoni fogságból hazatérve a pápák az Angyalvárat választották fellegvárukul. Börtönként is funkcionált, pl.: Giordano Bruno is itt raboskodott. Nevét az 590-ben pusztító pestis-járvány idején kapta:  I. Gergely pápa könyörgő körmenetet tartott, s a legenda szerint a vár tetején megpillantotta Szent Mihály arkangyalt, amint a büntetés kardját visszahelyezi hüvelyébe: ezzel jelezve a járvány végét.

A Vatikáni Múzeumokban 3 órás idegenvezetésben volt részünk, fülhallgatókkal, magyarul. A Vatikáni Paloták és Gyűjtemények egy különleges fontosságú múzeumegyüttest képeznek, ahol fantasztikus műkincsek találhatók. A reneszánsztól kezdve nincs olyan nagy művész, aki ne hagyta volna itt nyomát halhatatlan tehetségének.

Lenyűgözve néztük a korábban csak képről ismert mesterműveket: Laokoon szoborcsoport, Belvederei Apollón, a híres I.sz.-i Torzó, Raffaello Stanzái: Az athéni iskola, Szent Péter kiszabadítása a börtönből; Augustus szobra, Aphrodite és Venus kecses szobrai.. a teljesség igénye nélkül.

Magyar vonatkozású freskót is láthattunk, ahol Attila hun királyt Leó pápa megállítja Róma alatt. Idegenvezetőnk a múzeum egyik folyosójának ablakából rámutatott a vatikáni kertekben egy kis zöld zsalugáteres épületre, s közölte, hogy ott lakik Benedek pápa.

Utunk a Sixtus-kápolnába vezetett, mely a Vatikán leghíresebb épülete. Mennyezetfreskója Michelangelo remekműve, a világ egyik leghíresebb alkotása s legnagyobb (540m2) egybefüggő freskója. Egyedülálló tablója az ószövetség szereplőinek és eseményeinek. Kilenc központi festményen örökíti meg Mózes első könyvének jeleneteit pl.: Ádám teremtése. Elmondhatatlan élmény volt ott állni, s látni ezt a csodát, a színek lenyűgöző árnyalatait és a zseniális emberábrázolást. Ilyen páratlan művészi élményben ritkán van a közönséges földi halandónak része. Pápaválasztáskor bezárják a Sixtus-kápolnát a közönség elől a konklávé idejére, hisz a hely maga tökéletesen alkalmas a választási gyűlés titkosságához. Innét száll fel a fehér színű füst –a szavazócédulák elégetése után–, ha sikerült megválasztani az új pápát. Láttunk Svájci Gárdistákat is, miközben a Szent Péter Bazilika felé vettük az irányt, mely a kereszténység legmonumentálisabb temploma.  A Szent Péter téren áll, mely Róma legnagyobb tere, közepén a 25 méter magas Obeliszkkel. A bazilika befogadóképessége kb. 60 ezer fő, alapterülete 15.160 m2. Több mint 1 évszázadon át épült. Felülről a hatalmas és lenyűgöző michelangelói kupola uralja. A Kolonnád, Bernini legszebb munkája egyben a bazilika és a Vatikán ünnepélyes bejárata is. A két félkör alakú nyitott épületszárny a Templom karjainak tűnik, olyan mintha egy univerzális öleléssel magukba fogadnák az emberiséget. A bazilika tetején lévő oszlopsort 140 szent szobra díszíti. A kupola alatti főoltár Szent Péter sírja felett emelkedik, s a sír előtt éjjel-nappal 90 lámpa ég. Az oltár felett Bernini Baldachinja áll, 4 spirál alakú oszlop tartja. A Tribünön az Egyház 4 Doktora tartja Szent Péter trónját, ez egy aranyozott bronz alkotás. Már nagyon vártam, hogy megpillanthassam a jobb oldali hajó első kápolnájában a 24 éves Michelangelo 1499-ben faragott világhírű Pietáját („A fájdalmas anya”). A keresztről levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária ábrázolása egyedülálló a világon.  Innét nem messze található Szent II. János Pál pápa sírja is. Az idegenvezetés után többen is visszamentünk a bazilika imatermébe, egy-egy fohász, imádság elmondására. A hely varázsa mindenkire óriási hatást gyakorolt.

Harmadnap, a gimnazisták nagy örömére megismerkedtünk a Római Metróval. Így tudtunk ugyanis a legkönnyebben bejutni a belvárosba, hisz a buszok oda nem mehetnek be. Habár Olaszországban még nem követtek el a terroristák robbantásos, ill. egyéb merényleteket, szinte mindenhol fegyveres járőröket láttunk. Az utcákon sétálva lenyűgözőnek találtuk a pizzériák (szinte mindnyájan betértünk egybe), a fagylaltozók, a divatárusok, a borozók és az emléktárgyakat árulók kirakatait, standjait.

A Spanyol-tér Róma egyik legelegánsabb köztere, melyet a látványos Spanyol lépcső köt össze a magaslat tetején lévő Trinitá dei Monti templommal. Örömmel fotózkodtunk Európa leghosszabb és legszélesebb kültéri lépcsőin (138 lépcsőfokból áll).

Rengeteg fotót készítettünk Róma történelmi központjának egyik leghíresebb terén, a Piazza Navonán. A tér helyén egykor római aréna állt, most 3 festői barokk szökőkút díszíti. 1520-ban e téren hirdették ki a Luther Mártont kiközösítő ítéletet, s itt égették el műveit. Rám mégis a legnagyobb hatást a téren álló Szent Ágnes templom elmondhatatlanul szép belső tere, s a 13 évesen vértanúhalált halt Ágnes legendája tette.

Városnéző sétánk következő állomása a Pantheon volt. A csaknem 2 ezer éves épület az ókori építészet egyik legjelentősebb alkotása, i.e.27-ben emeltette M.V. Agrippa, a korabeli Róma minden istenének együttes tiszteletére. Több mint 600 év múlva keresztény templommá szentelték, s Szűz Máriának és az összes keresztény vértanúnak ajánlották. Hihetetlen volt számunkra, hogy ablak egyáltalán nincs az épületen, viszont fent a kupola teteje nyitott.

Elindulásunk óta vártam, hogy megpillanthassam Michelangelo carrarai márványból készült szobrát, a Mózest. A San Pietro in Vincoli bazilikában végre szemtől szemben láthattam ezt az „isteni fenséget”. Sigmund Freud külön tanulmányt szentelt e remekműnek. A szobortól nem messze, a főoltár alatt kialakított ereklyetartóban őrzik Szent Péter láncait, melyet a római börtönben viselt.

Azt gondolom, hogy a diákokra –elsősorban történelem tanulmányaik miatt– a Colosseum és a Forum Romanum volt a legnagyobb hatással. „Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is” –írták róla.

A Colosseum vagy Amfiteátrum (188 m hosszú és 156 m széles) római találmány. Lényege az elliptikus alaprajzú aréna, amelyet több emelet magasságban ülőhely sorok öveztek. Innét biztonságosan szemlélhették a nézők a gladiátor – és állatviadalokat. Befogadóképessége 50-75 ezer ember. A beépített járatokkal és felvonó rendszerekkel megoldották a vadállatok színpadra juttatását is. A keresztényeket oroszlánok elé vetették, a gladiátorok pedig egymás ellen vívták élet-halál harcukat. Megnéztük, hogy hol ült a császár és az előkelőségek, s az élet és halál kapuit látva döbbenettel gondoltunk arra, hogy miként távozhattak rajta a vesztesek illetve a győztesek.

Római városnézésünk a Forum Romanumnál ért véget, a Capitolium és a Palatinus domb közötti téren. Az ókorban ez volt Róma fő köztere, a kereskedelmi és politikai világ találkozóhelye.

Hazafelé jövet még megálltunk Padovában, mely Páduai Szent Antal nyughelye. Zarándokok ezrei látogatják a csodatévő szent koporsóját és egyéb ereklyéit a Szent Antal Bazilikában. E városban található Európa egyik első egyeteme is, melyet 1222-ben alapítottak. Oktató között találjuk Galileit is. Itt tanult Janus Pannonius és Báthory Miklós (később váci püspök) is. Megilletődve lépegettünk az egyetem falai között.

Fáradtan, de ezernyi élménnyel gazdagabban tértünk haza. Felejthetetlen volt ez az utazás, óriási élményt jelentett ez a római kirándulás. Remélem, hogy a diákjaink sokat profitálnak majd az ott hallottakból és a rengeteg látnivalóból. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy részese lehettem ennek a fantasztikus útnak.

Nagyné Bakos Franciska