2025 évi KÉSZ zarándoklat

2025. szeptember 20-án, szombaton a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja Tés-Csetény-Csatka-Ácsteszér-Ászár-Kisbér úti célokkal valósította meg az idei évi zarándoklatát. Szerencsére az időjárás ezúttal is kegyes volt, így a szép kora-őszi időben összesen 40 fő – többségében a KÉSZ tagjai – vállalkoztak az útra, hogy megismerjék az érintett terület vallási, szakrális, építészeti, kultúrtörténeti és természeti értékeit.

A különjárati autóbuszos utazás első állomása a Bakony egyik legmagasabban fekvő települése, Tés volt, ahol a résztvevők az 1840-ben épült Helt-féle, illetve az 1924-ben pedig az Ozi-féle szélmalmokat tekintették meg. Az ipartörténeti műemlékek az úgynevezett holland típusú szélmalmok, amelyek törzse kőből készült, és hatvitorlás szárnnyal rendelkeznek, míg a tetőszerkezetük forog, így mindig szélirányba lehet állítani a lapátokat. A két malom közül a nagyobbik, a Helt-féle szélmalom ma is működőképes. A különleges építményekhez a Táncsics utca 20. szám alatt lehet bejutni, miközben a ház udvarán sok régi mezőgazdaság eszköz és egy eredeti állapotú régi kovácsműhely is megtekinthető a tulajdonos szakszerű idegenvezetése mellett.

A második megálló Csetényben volt, ahol a marcali zarándokok a nemrégiben szépen felújított Holitscher kastélyt tekinthették meg, amely ma kulturális központként funkcionál. A műemlék jellegű, egykori barokk, majd az évszázadok során többször átépített és megtoldott kastély a község büszkesége. Névadója Holitscher Károly, az épület utolsó tulajdonosa, egykori országgyűlési képviselő, bankelnök, nagybirtokos. Az épület építési idejét nem ismerjük, de 1747- 49 között már említik, mint Eszterházy Imre tulajdonát, rá utalnak az épületben talált C I E monogramos téglák. Ekkor már biztosan létezik a boltíves pince és az épületnek a pincével megegyező alapterületű része. A kastély felújítása során azonban találtak még Esterházy János gróf által – 1692. előtt – vettetett téglákat is. A kastély természetesen ritkán szolgált állandó lakásául az általában Bécsben és Pozsonyban tartózkodó Eszterházy grófoknak. Alkalmanként szállhattak meg az épületben, nyaralónak, vadászháznak használva azt. Az oszlopi kastély megépülte után, az 1780-as évek végén már valószínű, hogy egy rövidebb ideig nem is lakták. Feltehetően 1852-60. között került sor a másik nagy átépítésre, tulajdonosa ekkor ifj. Zitterbarth Mátyás, a kor egyik legnevesebb klasszicista építésze. Az ezt követő 30 év alatt toldotta meg a földszintes részt egy víztoronnyal valamelyik tulajdonos, az 1890 körüli alaprajz az akkor a kastélyban szolgálók visszaemlékezései alapján készült. Egykoron a kastélyhoz tartozott az úgynevezett kiskastély is, mely a mai emeletes szárny helye előtti részen volt, és 1890. előtt elsősorban vendégszobák voltak benne. A nyitott verandás kiskastélyt fedett átjáró kötötte össze a toronnyal. 1892-ből maradt ránk az első fénykép az épületről. Zitterbarth Mátyás 1862-es halála és a millennium között több tulajdonosa volt az épületnek: báró Bornemissza Gábor, a Sclézinger-család, a bécsi Boschán-család, majd végül a kastélyt emeletes szárnnyal megtoldó Holitscher Lipót és leszármazottai. Az épület utolsó tulajdonosától Holitscher Károlytól az államosítás során vették el az épületet és a hozzá tartozó nagybirtokot. A második világháború után az épületet államosították és a helyi tanács, majd önkormányzat tulajdonába került, itt volt a tanácsház, a posta és egyéb közintézmények. A kastély földszintes részét 1993-94-ben az önkormányzat támogatásával közművelődési célokra újíttatta fel a Holitscher Kastély Felújító Társaság Alapítvány. Az emeletes szárny felújítási munkái 2000-ben kezdődtek, és még napjainkban is tartanak.

A délelőtti program és egyben a zarándoklat fő célpontja a csatkai búcsújáró hely felkeresése volt, ahol Tomanek Ferenc Áron marcali plébános ünnepi szentmisét is celebrált a résztvevőknek. Majd a helyi gondnoknő köszöntötte a marcaliakat és elmondta a kegyhely történetét. A Bakony keleti szélén fekvő Csatka Komárom-Esztergom megyéhez és a Veszprémi egyházmegyéhez tartozik. Egykor pálos kolostor állt a faluban, amelyet 1357-ben említenek először az írásos források. Kont Miklós nádor alapította. A virágzó kolostor a mohácsi vészt követő években pusztult el. Lehetséges, hogy Szentkútjánál is a középkorban épült meg az a kápolna, amelynek romjai a múlt században még láthatók voltak. A mai, Irgalmasság Anyjáról elnevezett kápolna Szentkút közelében 1862-ben épült, báró Fiath Ferencné jóvoltából, s annak a Csöbönyei József harmadrendi testvérnek a segítségével, aki itt is lakott egy remetekunyhóban. Bár a feljegyzések a csoportos zarándoklatok emlékét csak a múlt század végétől őrzik, mégis tudunk egy Meizler Vilmos nevű vak ember csodálatos gyógyulásáról, 1792-ből. A búcsúsok szerint a csatkai Szentkút vize elsősorban lábfájás gyógyítására, bénaság ellen jó. A zarándokok régen és ma is a forrás vizét korsókban, üvegekben viszik haza az otthon maradtaknak. Az utóbbi évtizedekben nagyon látogatott kegyhelyen éjjel a búcsúsok a templomban ájtatoskodnak. Misék magyar és német nyelven voltak és vannak, sőt utóbb Csatka a hazai cigányság országos jelentőségű búcsújáró helyévé vált (cigány nyelvű prédikáció is hallgatható). Különösen sokan érkeznek az utóbbi évtizedben a dél-szlovákiai magyar falvakból. Építészetileg jelentős műemléke Csatkának a falusi plébániatemplom, amelynek egyes részei még a XIV. századi pálos templomból maradt fenn. A szentély falába Szentléleky Miklós Ákos reneszánsz sírkövét falazták 1516-ban. A középkori templom és a kolostor faragott kövei sok falusi házba beépültek. A Szentkúti-kápolna körül természetvédelmi terület van. A Balaton-vidék leírásában megemlékezik Csatkárói, a csatkai remetékről Eötvös Károly. Ő tudósít Szentkút tiszteletéről.

A délután folyamán a csoport Ácsteszéren megtekintette a Táncsics Mihály Múzeumot. A vályogfalú, zsuppfedeles ház eredetileg 1790-ben épült. Táncsics Mihály születésekor az épület Pázmándi János tulajdona volt. Táncsics Mihály 1799. április 21-én született, és életének első 20 évét töltötte abban a házban. Utoljára 1877 őszén, 79 éves korában járt itt. Sok időnek kellett eltelnie, míg Táncsics szülőháza emlékmúzeum lehetett, mert a ház egészen 1969-ig lakóházként működött. Végül 1971. március 15-én nyílt meg a Táncsics Mihály Emlékmúzeum. A szülői ház nyeregtetős, földszintes, fésűs beépítésben álló lakóház, mely ma is látogatható, benne helytörténeti múzeum működik. A mai múzeumnak otthont adó nyugat-magyar típusú oldaltornácos formájú épületet 1907-1910 között építette Schweighart Jakab, Táncsics szülőháza épületszerkezeteinek felhasználásával. Népi műemlék, melyet nagy felújítás után, születésének 206. évfordulóján, 2006-ban avattak fel ismét. A Népi Építészeti Program keretében elnyert támogatás segítségével az eredeti, kornak megfelelő állapotot állíthatták vissza. A korhű felújítás során többek között az épület új tetőt kapott, de megmaradtak az eredeti ablakok, a nyitott, szabad füstű kémény, és helyreállították az agyagpadlót is. A múzeum, amely a vármegyei értéktár egyik kincse, 2024 tavaszától ismét látogatható a mai Táncsics utcában.

Az újabb állomás Ászáron volt, ahol a település híres szülöttének emlékházát tekintették meg. Jászai Mari (1850. 02. 24. – 1926. 10. 05. Budapest) színésznőre, a Nemzeti Színház örökös tagjára emlékmúzeummal és a díszparkban található szobrával emlékeznek az ott élők. Halálának 50. évfordulója emlékére 1976 októberében nyílt meg ászári szülőházában az életútját bemutató kiállítás. Több felújítás után a ház jelenleg is muzeális kiállítóhely. A felújított épületet és kiállítást 2006. április 13-án nyitották meg. 105 évvel ezelőtt ugyanis ezen a napon választották a művésznőt a Nemzeti Színház örökös tagjává. A ház három helyiségből kettőben a falusi élet jellegzetes tárgyai láthatók, míg a harmadik szobában Jászai Mari gazdag életútjának legfontosabb állomásaival ismerkedhet meg a látogató. Sisa Béla építész munkája, tervei alapján készült a XIX. századi népi műemlék. Jászai Mari édesapja Krippel József ácsmester, édesanyja Keszey Julianna. Eredeti nevét annyira nem szerette, hogy még a születési anyakönyvi kivonatból is kiégette a Krippelt. Édesanyja korán elhunyt és nyolc árvát hagyott maga után. Apja, a hatalmas szál ácslegény, különös ember volt. Hajnaltól éjfélig dolgozott nyolc kis gyermekére, de a legkisebb ok miatt sós vízbe áztatott kötéllel verte mezítelen hátukat. A rideg mostoha, aki az édesanyja halála után a házba költözött, még szította dühét gyermekeivel szemben. A kis Mari ötéves korában elsodródott a szülői háztól, szolgáló lett belőle. 1866-ban tizenhat évesen Hubay Gusztáv társulata után ment Székesfehérvárra, és statisztálni kezdett. 1867-ben Budán, 1869-ben Kolozsváron lépett fel. 1872-ben lett a budapesti Nemzeti Színház tagja. 1914-ben némafilmekben is szerepelt. Már életében, 1922-ben emléktáblát helyeztek el ászári szülőházán.

A marcali zarándokoknak emellett lehetőség adódott a tájház mellett felépült miniskanzen megtekintésére is, amely 22 épület kicsinyített másával mutatja be a Dunántúl népi építészetét. Minden házacska egy adott időszakot és egy adott építészeti stílust örökít meg. A skanzenben csaknem 1500 négyzetméteres zöld területen lakóházak mellett szélmalom, kovácsműhely, templom kicsinyített mása is helyet kapott. A mini skanzen építője a szomszéd falu, Ete polgármestere volt. Minden épület egy falubeli mása, kivéve a templomot és az iskolaépületet, ezek ugyanis a környékbeli „kollégáik” jellegzetességeit egyesítik egy épületbe. Ugyanitt található Jászai Mari mellszobra is.

Az utazás utolsó célállomása Kisbér volt, ahol szinte még az utolsó pillanatban, de végül sikerült a Mini Magyarország Makettpark alkotásait is megcsodálni, amely különleges és érdekes látnivalót kínál a turistáknak. A makettpark a kisbéri tó partján került kialakításra. A látogatók többek között megtekinthetik: a kecskeméti Cifra Palota, a jáki templom, a soproni tűztorony, a kisbéri lovarda, a pécsi dzsámi, a tatabányai Turul emlékmű, a székesfehérvári országalma, a gödöllői Grassalkovich kastély, a lillafüredi kastély a fátyolvízeséssel, a villányi pincesor, a tihanyi apátság, a tatai vár, a váci diadalív, az őrségi Pityerszer, a fertődi kastély, a szegedi dóm, a Lánchíd, a komáromi Monostori Erőd, a hortobágyi kilenc lyukú híd, a Parlament, a debreceni nagytemplom, a szegedi zsinagóga, a győri városháza, a visegrádi Salamon torony, a budavári sikló, a budai vár palotaegyüttese, a kőszegi Jurisics vár, a Hősök tere, a veszprémi viadukt, az egri vár, az első balatoni gőzhajó, a kisbéri lóversenypálya lelátóval, a kisbéri lovarda, a kisbéri Neptun szobor, a hollókői lábasház, a fővárosi Nyugati pályaudvar, a pannonhalmi apátság, az esztergomi bazilika, a sziráki Kastély, a majki apátság, a nagycenki mauzóleum, a budapesti gyermekvasút, a Dunakanyar és az aggteleki cseppkőbarlang kicsinyített mását is.

A KÉSZ Marcali Csoportjának 2025. évi zarándoklatát – mely tartalmas és szép programokban bővelkedett mindenki megelégedésére – a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA), a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. is támogatta. Köszönet érte!

Írta és fotók: KÉSZ Marcali Csoport/Kiss Kálmán