Galambos Ferenc helyettes plébános: Miért hiszek? – KÉSZ előadás az X-házban

2026. február 26-án, csütörtökön 18.15 órától Galambos Ferenc helyettes plébános: Miért hiszek? címmel tartott tanúságtevő előadást a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja szervezésében az egyházközség közösségi házában (Dózsa u. 3.).

A rendezvény nagy számban megjelent résztvevőit és a vendéget Kiss Kálmán, a KÉSZ helyi csoportjának elnöke köszöntötte, majd Molik Edit, az előadás-sorozat ötletgazdája és fő szervezője mondott pár gondolatot a meghívott előadóról.

Ezután Galambos Ferenc beszélt életéről, iskoláiról, elköteleződéséről a vallás iránt, pályaválasztásáról, és végül a papi hivatásáról. A vendég elmondta, hogy gyermekkorában ugyan megkeresztelték, de kezdetben mégsem „találta helyét a világban”, ezért istenkereséssel kezdődött ifjú élete. Aztán egy egyházi közösségben végül rátalált az útra, ahol éppen Jean Vanier: A közösség című könyvét dolgozták fel. A cigarettáról való leszokást pedig egy szentmise segítette, miután már nem jutott eszébe rágyújtani, és nem hiányzott többé a dohányzás. Mint fogalmazott: „úgy érezte, hogy ott, akkor találkozott Istennel.”

Aztán sorba jöttek az események: 26 évesen püspöki engedéllyel bérmálkozott, felnőttként ministrált, majd elhatározta, hogy pap lesz. A szemináriumban is mindig nagyon izgult egy-egy vizsga során, gyakran leblokkolt, nem jutott eszébe semmi, pedig tudta az anyagot, végül mégis sikeresen befejezte tanulmányait. Kispapként először Nagykanizsára került, majd végül Mesztegnyőre. 2004-től látja el az ottani hívek lelki gondozását, 2025 augusztusától pedig Marcaliból folytatja, Tomanek Ferenc plébános mellett, helyettesi minőségben, miközben itt is besegít. Humorosan így foglalta össze munkáját: „Az idősek otthonaiban mindig a szeretetről, a csákányi szenvedélybetegek közösségében (Fazenda) pedig a gyógyulásról kell prédikálni”.

A hit fontosságával kapcsolatban párhuzamot vont az íjászat és a vallási meggyőződés között. Vallja, hogy mindegyiknek a hit az alapja. Például a célzás nélküli lövéseknél ugyanúgy szerepet játszik a hit, persze gyakorlás is kell hozzá. A mester félti, óvja tanítványait, akiknek feltétlen bízni kell őbenne, ezért egy jó közösségben működnek a dolgok. Mint fogalmazott: „A hitnek a bizalom az alapja.” A házastársak is elhiszik, hogy a másik szereti őt, és ott is a bizalom munkál bennük.

Végül arra a kérdésre, hogy „Miért hiszek?”, a következő választ adta: „Mert megismerte azt, aki meghívta őt. Mert a tévhittel ellentétben: Isten jó! Nem büntet, hanem éppenséggel a következmények azok, amik mindig lecsapódnak, ha kételkedek, vagy galibát csinálok, mert éppen akkor nem bízok benne. Hiába, gyarló emberek vagyunk.”

Feri atya az előadása végén még elmondta, hogy még ő sem kész, az emberekkel együtt folyamatosan alakul. Mindenkitől lehet tanulni valamit. Ő 60 évesen döntött úgy, hogy még gitározni tanul Ságvári Robitól és Szabó Andreától, ráadásul vannak még távlati tervei is a jövőt illetően.

A rendezvény kötetlen hangulatú beszélgetéssel zárult, miközben pogácsával és üdítőkkel vendégelték meg a szervezők a megjelenteket. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Tomanek Ferenc Áron plébános; valamint a helyi és a mesztegnyői egyházközség közösségeinek; illetve a Marcali civil szervezetek tagjai is.

A „Miért hiszek?” című előadás-sorozat következő alkalma márciusban folytatódik, de még szervezés alatt van.

Írta és fotók: KÉSZ Marcali Csoport/Kiss Kálmán