Megemlékezés és gyertyagyújtás a Marcali-boronkai csata évfordulóján
2026. szeptember 27-én, vasárnap 17.30 órakor a Gyümölcsoltó Boldogasszony Plébániatemplom északi oldalfalán lévő nemzetőrök emléktáblájánál, a Marcali-boronkai ütközet évfordulója alkalmából, az idén is megemlékezést tartottak és mécseseket gyújtottak a hősök emlékére.
Ünnepi beszédet Kiss Kálmán történész mondott, aki beszélt a nemzetőrség megalakulásáról, a marcali vonatkozásokról, a környékbeli csatákról és eredményeikről, valamint Noszlopy Gáspár szerepéről, illetve a „gerilla-hadviselés” jelentőségéről.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kibontakozása után, 1848. szeptember 11-én Jellasics horvát bán, több mint 51 ezer fős seregével, három hadoszlopban megindult Magyarország ellen. A szemben álló magyar erők, a mintegy 6000 fős sorgyalogság mellett, kb. 20.000 fős nemzetőrt számláltak, akik Vas, Zala, Somogy, Tolna és Baranya vármegyékből vonultak be. Mivel nyílt-színi nagy összecsapásra nem vállalkozhattak, ezért fokozatosan visszavonultak. A horvát főerők Nagykanizsa elfoglalása után Marcalin keresztül vonultak a fő összecsapás helyszíne, Pákozd felé. Az utánpótlás szállítás is folyamatos volt ezekben a napokban. 1848. szeptember 26-án az esti órákban Noszlopy Gáspár szolgabíró éppen megszemlélte a Marcali-Boronka határában gyakorlatozó, mintegy 660 fős nemzetőr alakulatot, amikor gyalog és szekerekkel érkező kb. két századnyi 200 fős horvát utánpótlás bukkant fel. Az erős puskatűz ellenére a marcali nemzetőrök elszánt támadást intéztek és a rövid összecsapásban hamar felülkerekedtek az ellenség felett. Az ütközetben a horvátok 4 halottat, 14 sebesültet vesztettek, 118-an pedig fogságba estek. A zsákmány: 238 ép, 7 agyonlőtt és 4 sebesült ló, valamint 95 szekér volt. A következő napokban még további 18 horvát katonát vertek agyon a környező falvak népei, miközben 90-et pedig elfogtak.
A Noszlopy vezette nemzetőrök így összesen: 244 fős veszteséget okoztak Jellasicsnak, amiért ő később meg is üzente neki, hogy „felakasztatja a neki okozott hátrányok miatt”. A felkelt somogyiaknak köszönhetően Jellasics vesztesége összességében több mint 1.000 fő halottra és 2.000 hadifogolyra tehető, nem beszélve az értékes utánpótlásról (fegyverek, élelmiszer stb.), melyek minden bizonnyal nagyban hozzájárultak a győztes pákozdi csatához, illetve a horvát erők demoralizálásához.
Az előadás végén Lángi Béla helytörténeti kutató még személyes gondolatokkal egészítette ki és köszönte meg az elhangzottakat. Az ő egyik felmenője Lange (Lángi) Jakab marcali mesterember volt, aki német származása ellenére a magyar szabadságért küzdött, sőt katona fotója is fennmaradt a családi archívumban. A település tekintetében ez az egyetlen ismert kópia amely fennmaradt az utókor számára.
A megemlékezésen mécsest gyújtottak és fejet hajtottak: dr. Pozsonyi Márk és Csáki Alpár önkormányzati képviselők; Huszár Géza nyugállományú őrnagy, a Honvéd Nyugállományúak Klubjának elnöke; Lángi Béla helytörténeti kutató; Szaka Zsolt, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület elnöke; valamint Horváth Zsolt László, a KÉSZ Marcali Csoportjának titkára; és Kiss Kálmán, a KÉSZ helyi elnöke.
Írta és fotók: MKH Ipartestület/KÉSZ Marcali Csoport/Kiss Kálmán
