2024. évi KÉSZ zarándoklat

2024. szeptember 21-én, szombaton a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja Grabóc-Bátaszék-Báta-Szekszárd úti célokkal valósította meg az idei évi zarándoklatát. Szerencsére az időjárás ezúttal kegyes volt, így a szép őszi időben összesen 37 fő – többségében a KÉSZ tagjai – vállalkoztak az útra, hogy megismerjék az érintett terület vallási, szakrális, építészeti, kultúrtörténeti és természeti értékeit. A zarándoklatot Sávoly Andrea, a KÉSZ egyik alapító tagja vezette.

A különjárati autóbuszos utazás első állomása Grabóc volt, ahol a résztvevők az ottani szerb ortodox templomot és kolostort tekintették meg. A Szekszárdi-dombság kis falujába 1580-ban érkeztek először az ortodox szerb szerzetesek a dalmáciai szerb Dragović kolostorból. Itt akkoriban már éltek a törökök elől korábban ide menekült szerb családok. Először egy fatemplomot építettek, majd 1587-ben, a budai pasa engedélyével már kőtemplom is készült a kolostorral együtt. 1593-tól közel 200 éven át írták krónikájukat a szerzetesek. A török hódoltság évtizedeiben többször is elnéptelenedett a kolostor, de mindig érkeztek újabb csoportok Szerbiából. 1667-ben az akkor már több mint hatvan itt élő szerzetest egy rajtaütéskor a törökök megölték. De még ezek után is újra indult az élet. A Rákóczi szabadságharc idején ismét szünetelő hitélet aztán 1711-ben folytatódott tovább. A lerombolt templom helyén felépítették a ma is látható templomot (1736-1741), amelyhez tornyot is készítettek (1761), s rövidesen az ikonosztáz is elkészült (1768). Érdekes módon a bizáncias formájú, kupolás épület nem az akkor divatos barokk stílust, hanem a középkori szerb hagyományokat követi. A ma is meglévő barokk kolostorépület 1787-ben épült föl. Mellette az 1786-ból való kútház áll, melynek emeleti helyisége egykoron a kapus szobája volt. Ekkorra már Grábóc a magyarországi szerb ortodox papképzés központjának, a magyarországi szerb kultúra „Athénjének” számított. A kolostorépületet a XIX. század végén átépítették, a kolostor gazdálkodását 182 holdas birtok, fakitermelés, haszonállatok, pálinkafőzés és boreladás is segítette. A II. világháború után az utolsó még itt élő szerb családok is elhagyták a falut. A kolostor utolsó igumenje (apátja) Aleksej haláláig, 1974-ig élt itt. Utána szociális otthonná alakították át az épületet. Az 1980-as években a teljes körű renoválást hajtottak végre a komplexumon, amely végül 1994-ben került vissza a szerb ortodox egyházhoz. Ekkor azonban már nem férfi szerzetesek, hanem apácák költöztek a falai közé. A kolostort sokáig irányító Panteleimon atya 2016-ban hunyt el, míg a rendkívül közkedvelt, magyarul is jól beszélő Krisztina nővér 2017-ben halt meg. Sírjaik a kútház melletti részen láthatók. Jelenleg Mitrofan atya, Szófia és Barbara nővérek élnek a kolostorban.

A délelőtti program másik, szintén szakrális célpontja a bátaszéki ciszterci apátság megtekintése volt. Magyarország első ciszterci (régebbi nevén cikádori) kolostora a mai Bátaszék területén található, melyet 1142-ben II. Géza király alapított. Az uralkodótól kapott javadalmai révén országos jelentőségű volt a kolostor, ahová az osztrák Heiligenkreuzból érkeztek szerzetesek. Az új templom hűen követte az anyakolostor ciszterci hagyományoknak megfelelő alaprajzát és építészeti jellegét, bár attól eltérően falait téglából és nem kőből húzták fel. A ciszterciták különösen kedvelték az Isten háta mögötti, vad természeti környezetet, amit aztán szorgos munkával átalakíthattak. Ebből a szempontból a Duna és a Sárvíz mocsarai közt elterülő Cikádor megfelelő helyszínnek bizonyult. A kolostor gazdasági jelentőségét mutatja, hogy pápa és a IV. lateráni zsinat is foglalkozott a cikádori ciszterciek szőlőfelvásárlásával és borügyleteivel. A templom a rendi szokásoknak megfelelően egyenes szentélyzáródású volt, széles kereszthajóval. A háromhajós templomtest hossza csaknem elérte a 60 m-t. Ezzel nemcsak Tolna megye legnagyobb temploma volt, de az országban is a legelsők közé tartozott. (Összehasonlításul, majdnem elérte a pécsi székesegyház hosszát.) Padlózata figurális díszítésű téglákat is tartalmazott, a régészek unikornist és szarvast ábrázolókat találtak. A tatárjárás során az apátság elpusztult, ezt követően nehezen indult meg újra az élet. Egy ideiglenes felújítás után, csak 1347 körül kezdték meg az apátság tényleges újjáépítését. Ekkor azonban már messze nem érte el az alapításkori méreteit, és az apátság soha többé nem nyerte vissza régi fényét. Ennek ellenére még a XIV. században is jelentős vagyonnal rendelkezett. Végleges hanyatlásnak 1420-tól indult, amikor a Délvidékről menekülő bencésekkel telt meg a kolostor, és élére bencés apát került. 1475-től már, mint a bátai apátság tulajdonát említik. A Cikádor elnevezést is teljesen felváltotta a mai. A török veszély közeledtével az apátságot átépítették, erődítmény jelleget adva neki. A török többször feldúlta, de Evlia Cselebi, török utazó a XVII. században a Szulejmán dzsámivá átalakított keresztény templomot még nagyon szépnek látja. Ebből a korból származik az a török kézmosó medence, amely a Szűz Mária kápolnából került vissza a mai római katolikus templom bejárati előcsarnokában lévő kőtárba. A kis kőtárban emellett még néhány más középkori kő is látható. Az apátság történetét elsőként Békefi Remig írta meg. Valter Ilona 1994-96-ban a mai római katolikus templom környékén ásatásokat végzett, megtalálta az eredeti apátsági templom alapjait, tisztázta alaprajzát és fellelte az apátságnál korábbi Szék falu temetőjét is. Az apátság történetét Sümegi József dolgozta fel. 2001. augusztus 20-án pedig átadták a konzervált romokat is.

A délutáni program és egyben a zarándoklat fő célpontja a bátai Szent Vér kegyhely felkeresése volt. A monumentális kegytemplom a falu fölötti dombon, az egykori bencés apátság helyén áll. Bencés apátságát 1093-ban Szent László király alapította, amely a 14. század végén, 15. század elején vált országos hírű zarándokhellyé, az itt történt eucharisztikus csodának köszönhetően. 1434-ben IV. Jenő pápa, pápai búcsúkiváltsággal látta el, melyben elmondja, hogy Bátán Krisztusnak az Oltáriszentségből kiömlő Vérét tisztelik, ezt Úrnapján a népnek nyilvánosan felmutatják, s látására csodálatos népsokaság özönlik oda. A korabeli forrásokban Krisztus vérző Testének is nevezik a csodálatos bátai ereklyét. A Szent Vérhez kapcsolható első csoda bekerült a híres Thuróczi krónikába is. Eszerint 1415-ben Garai János a bosnyákok és törökök ellen harcolva fogságba esett. Itt fogadalmat tett, ha kiszabadul, Bátára zarándokol a mi Urunk Jézus Krisztus drága Vérének dicsőségére, fogadalmának emlékére. A súlyos vasgolyók, amelyekkel a fogságban tartották, még Mátyás idején is a templom kapujára akasztva hirdették Garai szabadulását. 1441 januárjában az apátság közelében győzte le Hunyadi János a pártütő Garai László hadait, így Báta az egyetlen hely a mai Magyarország területén, ahol Hunyadi János győztes csatát vívott. Hunyadi János és a Hunyadi család háláját drága ajándékokkal és bátai zarándoklatokkal fejezte ki háláját. 1526-ban II. Lajos király az ország vezetőivel a bátai kegytemplomban járult a szentségekhez, itt tartották a mohácsi csata előtt az országtanács utolsó ülését, s a Szent Vér áldását fogadva innen indult a sereg a végzetes csatába. 1539-ben a kegyhelyet a török elpusztította. A tragikus esemény 400. évfordulójára, 1939-ben épült fel a neoromán stílusú Szent Vér kegytemplom, amely őrzi az egykori országos hírű kegyhely emlékét, s amely ma is szeretettel várja az ide látogató zarándokokat. 2020. szeptember 26-án kihirdették, hogyFerenc pápa a templomnak basilica minor címet adományozott, így ez lett Tolna megye első, a Pécsi egyházmegyének pedig a harmadik ilyen titulusú katolikus temploma.

A marcali zarándokokat a Szent Vér Római Katolikus Gondnokság igazgatója, Sümegi József diakónus, történész, a Szent Vér kegyhely őre várta és köszöntötte, majd elmodndta a kegyhely történetét. Ezt követően Tomanek Ferenc Áron marcali plébános ünnepi istentisztelet is celebrált a résztvevőknek. A szentmise után a Ferenc atya Sümegi Józseftől kapott egy oklevelet, mivel a marcali plébános első alkalommal mutatott be szentmisét ezen a kegyhelyen.

A hazafelé vezető úton a csoport még megállt és rövid idei elidőzött Szekszárdon, a város felett magasodó Bartina-hegyen lévő kilátónál, ahol rácsodálkozhattak a szép panorámára, illetve a táj szépségeire. A Bartina városrész legmagasabb pontja, a Kálvária-hegy már a régmúltban is a kilátóhelyként funkcionált. A kálváriától kissé távolabb, a kiemelkedés peremén találjuk a kilátóként is funkcionáló építményt, amit 1983-ban avattak fel; idővel a város egyik jelképévé vált.

A térplasztika fehér, lépcsőkkel ellátott talapzatát Váczi Imre tervezte. Eredetileg domborművek díszítették volna, de ezek végül nem készültek el. A felette álló, rozsdamentes acélból és bronzból készített szoborkompozíció a Kossuth-díjas Kiss István alkotása. A művész a város címerének jelképeit vette alapul. A szőlő- és kalászmotívumok hűen tükrözik a település és a körülötte elterülő táj és az ember kapcsolatát, a gazdag gabona- és szőlőtermést.

A KÉSZ Marcali Csoportjának 2024. évi zarándoklatát a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA), a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta. Köszönet érte!

Írta: Kiss Kálmán

Fotók: Bogdán László/HA3TBL