Amerre a madár se jár…

A november végi túra elnevezése találónak tűnt, de mégsem annyira. Madarakat láttunk, viszont a túrázó csapat tagjain kívül embereket nem!

A Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület által szervezett gyalogtúrára az éjszakai esőzés és a borongós idő, továbbá a kedvezőtlen előrejelzések ellenére közel harmincan jelentkeztek. Szaka Zsolt és Kiss Kálmán vezetésével egy igazi „kalandtúrán” vehettek részt, akik az időjárás viszontagságaival és a sárral dacolva útnak indultak.

A Marcali Természetjárók Baráti Körének tagjai a könnyű (kb. 7 kilométeres) túra közben olyan utakon jártak, amelyek a résztvevők többsége számára ismeretlenek voltak. Erre a madarakon kívül csak az jár, akinek itt van dolga.

A Vereckei utcát elhagyva a volt Lőszerraktár északi oldalán sétáltunk végig. Az út melletti, egykori rendezett szőlőbirtokok a nehéz megközelítés miatt mára tönkrementek. A látványuk egyszerre megkapó és lehangoló.

Néhány kilátópontról megcsodálhattuk a borongós egű Marcalit és a környező völgyeket „madártávlatból”. Az időjárás megkímélte a csapatot, nem áztunk el, viszont a néha viharos erejű szél a nyitott tereprészeken próbára tette a kitartásunkat. Többen megbeszélték, hogy erre a környékre a kilátás miatt érdemes visszatérni tiszta időben. Kanyargós utakon jutottunk el a galamboki műútra. A műúton leereszkedtünk az Ihász-kereszthez. Itt Mészáros Géza tartott rövid ismertetőt az útszéli keresztek történetéről, kiemelve a marcali keresztek jelentőségét.

A Bíró-pincénél (meglepetésként) megkóstolhattuk a házigazdák vörös- és fehérborát, a gyerekek gyönyörű almákat kaptak. Nem hiába mondják, hogy a marcaliak vendégszerető emberek.A vendéglátást megköszönve és pincét elhagyva a Kápolna után megérkeztünk a városba.

Többeknek mindegy volt, hogy merre mentünk. Nekik az volt a fontos, hogy jó társaságban lehessenek és kimozduljanak a természetbe. Talán sikerült teljesíteni a vágyaikat….

Fényképek: Kiss Kálmán, Szaka Zsolt
Köszönjük a beszámolót!