“Vízkereszt, vagy amit akartok…”

Ki ne imádná a karácsonyi felfokozott hangulatot, az ünnepek varázsát és
ennek ékét, a gyönyörű karácsonyfát. Ám ennek a vége is eljön, vízkeresztkor lebontjuk az ünnepi díszekbe öltöztetett fát.

A karácsonyi ünneplések közepette jó érzés volt a a fenyő illatát érezni és
gyönyörködni a karácsonyfában, élvezni a fenyő kellemes illatát. Azonban
most, hogy beköszöntött 2018, és újra kezd minden visszatérni a normális
kerékvágásba, egy kicsit már fölöslegesnek tűnhet. Bár lehet, hogy sokan már kidobták a fát, ám a hagyomány szerint vízkeresztkor illik megválni tőle.

De miért is hozna balszerencsét? A régi hagyományok szerint január 6-a a karácsonyi ünnepkör utolsó napja. Azt hitték, hogy az örökzöldekben jó szellemek élnek, amelyek áldást hoznak rájuk. Ha azonban nem dobták ki azokat karácsony után, s adták őket vissza a természetnek, úgy abban az évben nem volt jó termés. Bár a mai világban a karácsony sokkal inkább a csillogásról, az ajándékokról és a vidámságról szól, sokan még ma is hisznek ebben.

Sok országban nem ekkor szedik le a díszeket, hisz mindenütt mások a
hagyományok. A keresztény hagyományok szerint Jézus december 25-én született, azonban a napkeleti bölcsek csak január 6-án érkeztek meg Betlehembe.

A nagy vígjátékok sorát záró Vízkereszt, vagy amit akartok az egyetlen
Shakespeare darab, amelynek kettős címe van. Az alcím, “what you will”
tucatnyi jelentést hordoz: amit akarsz, amit szeretnél, amit kívánsz, te
tudod, ahogy akarod, nekem mindegy.