1722-2022: 300 éves a Marcali Római Katolikus Plébánia és az Egyházközség
Marcalit, mint települést 1274-ben említi egy okirat. Első, név szerint ismert plébánosát, Istvánt egy 1333-1334-es pápai tizedjegyzékből ismerjük. Így, a templom és a plébánia alapításának ideje a XIII. század végére vagy a XIV. század elejére tehető. A marcali plébániatemplom első írásos említése 1404-ből való. A település egy 1448-ban kelt okiratban már oppidumként (mezőváros) szerepel. A Szent Anianus (Ányos) tiszteletére szentelt plébániatemplomáról egy 1455-ben írt okirat tesz említést.
A marcali plébánia és egyházközség középkori eredetű, történetéről sajnos kevés adat áll rendelkezésünkre. Akkori földesurai, a Marczali család tagjai voltak, akik az ország előkelő nemesei közé küzdötték föl magukat. A templom és a plébánia a 1566-os török támadás idején elpusztult. Marcali városából török járási székhely lett. A hívek lelki gondozása a hódoltsági területen gyakorlatilag megszűnt.
Az első veszprémi főpásztor, aki a hitélet megszervezését ismét elindította, Jakusics György püspök (1637-1642) volt, aki Somogy megyében megszervezte a koppányi és az andocsi missziós központot. Marcali ez utóbbi misszióhoz tartozott, ahonnan jezsuita atyák egészen Nagykanizsáig paraszti ruhába öltözve, életük kockáztatásával járták a vidéket. Miséztek, prédikáltak, gyóntattak, hitoktatást végeztek és őrizték a hívek lelkében a vallás és az emberi megmaradás hitét. Mivel a városokba, falvakba és pusztákba a jezsuita atyák, és később a bosnyák ferencesek csak igen ritkán tudtak eljutni, azért az ő általuk kiválasztott és irányításukkal a tulajdonképpeni lelkipásztori munkát az ún. licenciátusok végezték. (A licenciátusok olyan kiválasztott katolikus, felnőtt férfiak voltak, akik istentiszteleteket tartottak, áldoztattak, a Szentírásból felolvastak, prédikáltak, kereszteltek, temettek és az esketéseknél hivatalos tanúként szerepeltek.)
Az andocsi misszió 1686-ig eredményesen töltötte be a szerepét, majd a szabaddá válás után végre elkezdődhetett az egyházi élet kibontakozása is. Így tehát Buda várának felszabadítása után Somogyország is teljesen felszabadult a török elnyomás alól. Gróf Széchenyi Pál veszprémi püspökre (1687-1710) hárult a nagy feladat, hogy újjászervezze a Veszprémi Egyházmegyét. A somogyi főesperességhez tartozó 10 esperesi kerületben a török hódoltság előtt 189 plébánia működött, míg a felszabadulás után egy sem élte túl a török pusztítást.
Széchenyi Pált a püspöki székben gróf Volkra Ottó János (1710-1720) követte, aki 18 plébániát létesített és 11 templom fölépítését szorgalmazta. Ekkoriban mindössze csak 30 működő plébániája volt az egyházmegyének kevés számú pappal, akiket néhány misszionárius segített a lelkipásztori munkában.
Volkra püspök halála után 1720-tól 1723. januárjáig Zádory Mihály nagyprépost kormányozta a püspökséget. 1722-ben ő állította vissza a marcali plébániát. Sajnos, papot egyelőre ő sem tudott küldeni, hanem megerősítette licenciátusi tisztében Patkó Istvánt, aki már 1716 óta tevékenykedett a marcali hívek körében.
Az első plébánost: Rajky János Ignácot 1724-ben gróf Esterházy Imre püspök (1723-1725) küldte Marcaliba, és ő 14 éven át eredményesen működött. Majd a plébánost 1738-ban Kaposvárra helyezték.
Rajky János Ignác igen tehetséges és buzgó lelkipásztor volt, ki a magyar nyelv mellett tökéletesen beszélt németül és horvátul is. Működése alatt, 1724-től ő kezdte el vezetni a Marcali plébánia keresztelési anyakönyvét.
A püspökség területén, egy 1726-ból származó egyházmegyei összeírásból tudjuk, hogy a felújításra váró Marcali templomban – valamint Tapolcán – volt csak kőoltár. 1735-ben a főpásztor az egyházmegye 86 plébániáját 6 esperesi kerültbe osztotta be, Marcali ekkor a somogyi esperességhez tartozott. Rajky János Ignác 1737-1738 között bővítette és alakíttatta át a gótikus eredetű templomot, amely elnyerte a barokkra jellemző formáját. (A szintén romos állapotú gombai templom is 1738-ban épült újjá.)
1737-ben az egyházközség kérésére a veszprémi püspök a marcali plébániatemplom védőszentjének ünnepét, mely eddig Szent Ányos napján volt, a templom búcsúnapját Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére tette át.
Ádám János marcali plébános 1878-ban kezdte írni a plébánia Historia Domusát. A város és a plébánia gazdag, és akkor még föltáratlan történelmi múltjáról szomorúan állapította meg: „Sajnos, hogy ezen időből (1724-től kezdődően) a plébánia történetéből az anyakönyvi adatokon kívül semmi följegyzés sem maradt ránk. Pedig azon időkben még a hagyomány bizonyosan emlékezett a régi parochiáról, a klastromról; valószinűleg az akkor még meglevő romok is adtak volna némi utbaigazítást. Mily érdekes volna most mindezekről, vagy az akkori és a török uralom idejébőli hitéleti és társadalmi viszonyokról olvasni. Meglehet, hogy az akkori plébánosok rá is értek volna följegyzéseket tenni, tapasztalataikat, vagy a hagyomány által megőrzött eseményeket irásba foglalva az utókornak fenhagyni.”
Egy 1747-ből származó összeírás Marcalit ekkor már a segesdi esperességhez sorolta, és filiaként Nagy-Gombát és Kis-Gombát nevezte meg. Boronka ekkor még Tótszentpálhoz (később: Somogyszentpál) tartozott, miközben Bize és Gyóta neve nem volt még említve.
Marcali plébánosok a középkorban
István: 1333 körül
Laurenc (Lőrinc): 1359 körül
Péter: ?-1374
János fia István: 1400 körül
Balázs: 1455-1471 körül
Péter: 1534 körül
A Marcaliban lelkipásztorkodó plébánosok névsora 1722-től
Sorszám |
A plébános neve és hivatala |
Mettől |
Meddig |
1. |
Patkó István licentiatus |
1716 |
1733 |
2. |
Rajky János plébános |
1724 |
1738 |
3. |
Kántor István plébános |
1739 |
1740 |
4. |
Szopkovics János plébános |
1740 |
1763 |
5. |
Nagy Antal plébános |
1763 |
1775 |
6. |
Paczay István c. apát, esperes-plébános |
1775 |
1808 |
7. |
Tomor János kanonok, esperes-plébános |
1808 |
1839 |
8. |
Stenger Frigyes plébános |
1839 |
1860 |
9. |
Koller József plébános |
1860 |
|
10. |
Vogronics Antal tb. kanonok, esperes-plébános |
1860 |
1878 |
11. |
Ádám János c. apát, esperes-plébános |
1878 |
1914 |
12. |
Rumi István plébános |
1914 |
1920 |
13. |
Blasutigh Sándor h. esperes-plébános |
1920 |
1930 |
14. |
Kőszeghy Antal tb. kanonok, esperes-plébános |
1930 |
1963 |
15. |
Dr. Lukács István főesperes, esperes-plébános |
1964 |
1979 |
16. |
Révai József c. prépost, tb. kanonok, főesperes, esperes-plébános |
1979 |
1993 |
17. |
Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános |
1993 |
|
Felhasznált irodalom:
– Marics József: Fejezetek a Marcali plébánia történetéből. In.: dr. Gál József – Laczkó András (Főszerk.): Marcali Története. Várostörténeti tanulmányok. I. kötet. Marcali, 1991.
– Marcali Római Katolikus Plébánia Historia Domus-a I. kötet.
Írta: Kiss Kálmán