Vörös József címzetes esperes és helytörténész életútja – Könyvbemutató az X-házban
2023. október 11-én, szerdán, 16.15 órától a Marcali Plébánia és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoport meghívására Kovács „Hugi” Ilona, balatonberényi helytörténet-kutató: „Vörös József életútja” címmel tartott vetített-képes könyvbemutató előadást az X-ház nagytermében. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Tomanek Ferenc Áron Marcali plébános is.
A megjelent érdeklődőket elsőként Kiss Kálmán, a KÉSZ Csoport elnöke köszöntötte, és mutatta be a kötet szerzőjét, aki a Fonyódi Járási Könyvtár irodatitkára, majd 20 éven át a balatonszentgyörgyi tanács pénzügyi osztályán dolgozott, mint költségvetési főelőadó. 1989-1994 között pedig a Csillagvár Múzeumot vezette Balatonszentgyörgyön. Kovács Ilona a fonyódi könyvtárosi munkája során ismerkedett meg az ottani helytörténeti kutatókkal, akik közül kiemelkedett Móricz Béla, Májer Sándor és László István. Ezen élményei hatására kezdett el ő is a helytörténettel foglalkozni. Nyolc éven át kutatta, s írta meg a Balatonberényi Templom és Plébánia történetét. (Ez a lektorált kézirat kiadásra vár még.) Az eddig megjelent művei: Balatonberényi Hősök és áldozatok 1914-1945, Fejezetek Balatonberény zsidóságának történetéből és a Bét Olám (Ábrahám Verával közösen írta), és Vörös József életútja (2019). Hugi jelenleg is Balatonberényben él és alkot. Rendszeresem publikált a Balatonberényi Hírmondóban, a Balatonberényi Tükörképben, újabban pedig a Berényi Hírlapban jelennek meg cikkei. Tagja a Somogy Megyei Honismereti Egyesületnek, és az általuk szervezett konferenciák állandó résztvevője. Hamarosan nyomdába kerül: „A berényi temetők története” c. újabb kötete. Ezen kívül még két további köteten is dolgozik, továbbá a falu kulturális életében is aktívan részt vesz. Egyik fő szervezője volt a Balatonberényből elszármazottak találkozójának.
Ezután Kovács Ilona vette át a szót, aki a köszöntést követően röviden összefoglalta Vörös József (1919-1989) plébános életútját, aki 1919. november 28-án Tótszentpálon (ma Somogyszentpál) született. Polgári tanulmányait Marcaliban, a gimnáziumot Keszthelyen, majd Veszprémben folytatta, ahol 1940. június 15-én érettségizett. A szeminárium növedéke 1940 őszétől lett.
1944-ben V. éves teológus és fölszentelt diakónus volt a veszprémi papneveldében, amikor a megyéspüspök letartóztatása elleni tüntetésben való részvétele miatt, november 29-én őrizetbe vették. A papi rend szentségét december 7-én vette fel, ugyancsak a fogoly püspöke kezéből. Ezután Sopronkőhidára, majd onnan a soproni Isteni Megváltó Leányainak anyaházába szállították. Innen 1945. február 22-én szabadult. Első állomáshelye Veszprémben volt, majd még több helyen is zolgált. 1965. július 8-án Somogysámsonból került Balatonberénybe.
Feltehetjük a kérdést, hogy: „Ki is volt Ő? – prédikátor, kutató, szervező, helytörténet-kutató, pedagógus, vagy ha kellett kétkezi munkás? Igen – de elsősorban felszentelt pap. Emellett azonban számos olyan feladatot kezdeményezett, szervezését is felvállalva, a munkálatokban tevékenykedve, mely elsősorban falunk érdekeit szolgálta. Szorgalmas családlátogató volt, így hamar megismerte a falu lakosságát. Tekintettel arra, hogy ravatalozó nem lévén a község temetőjében, első nagy alkotása ennek megépítése volt. Majd a templomunk következett. Már 1968-ban megkezdődött a gótika helyreállítása, mely 1978-79-ben folytatódott. Ebben a munkában is óriási szerepet vállalt. Ha kellett téglát hordott, lapátot, kalapácsot fogott. A tervezett feltáró munka elkészült, így nyugodtan állíthatjuk, hogy a berényi templom a magyar gótika XXI. századra is fennmaradt épületemlékeink egyik remeke. Ezt követte az első és második világháborúban elhunyt berényieknek, valamint a falu határában elesett idegen katonáknak állított emlékmű. E feladat hatalmas kutatást, szervezőkészséget követelt tőle. 1977. november 2-ára a mű elkészült, rajta márványtáblán az áldozatok neveivel. Majd – 1982-1983-ban – a deportált zsidóknak állított emlékmű. Mindkettő a falu köztemetőjében áll, ahol kb. 97 %-ban római katolikusok vannak eltemetve.”
Szabadidejében a falu történetével, népszokásaival foglalkozott. Hoss József prelátus úr hitvallását vallotta: „A levéltári iratok jó helyen vannak, azt kell begyűjteni, ami kint az utcán hever, és a régi öregek emlékezetében van, mert idővel eltűnnek.”
Kutatásai eredményeként a veszprémi érseki levéltárban Balatonberény múltjának morzsái témakörönként megtalálhatók. Kéziratként csak „A Balatonberényi Római Katolikus Elemi Népiskola története” készült el, melyet Varga Róbertre – a későbbi megyei könyvtár igazgatójára – hagyományozott, aki a kéziratot megjelentette. A könyvet 2003-ban vehette kezébe az olvasó.
A felsorolt tények és ténykedések mellett ő a korán is túlmutató eszme- és gondolatvilággal, nívós lelki és szellemi tulajdonságokkal megáldott, tekintélyt sugárzó egyéniség volt. Közel negyedszázadnyi berényi regnálása alatt tapasztalhattuk hűségét a falunkhoz és híveihez. Vezérelvei közé tartozott, hogy minél többet tenni a közjóért. Mindemellett következetesség, példamutatás, kitartás, óriási szellemi- és fizikai energia, és az eltervezett feladatok színvonalas elvégzése jellemezte.
E tetteket és tulajdonságokat vélte felismerni, az általa végzett helyi ténykedéseit valamiképpen értékelni a hálás utókor.
Így kaphatott – halálának 10. évfordulóján – posztumusz DÍSZPOLGÁRI CÍMET 1999-ben. A Balatonberényért Egyesület pedig 2014-ben „Vörös József” nevével fémjelzett díjat alapított, melyet az arra érdemes személynek adományoznak.
A kötet aktualitását Vörös József születésének 100., pappászentelésének 75., és halálának 30. évfordulója adta.
Kovács Ilona a könyv megírásáról és belső tartalmáról a következőket mondta el: „Elsősorban a berényi gyökerek, a szülőfalumhoz fűződő évtizedeken át halmozódó élményeim adták, hisz részemről a helyi ismeretszerzést nem szakították meg tartós távollétek.
A templom – vallási kötődésem kapcsán – a mindennapi élmények forrása. Ebből adódik, hogy az azzal összefüggő minden esemény saját élményem is volt. Előttem zajlottak a templommal kapcsolatos belső és külső változások, felújítások, átalakítások. Keresztelők, elsőáldozások, bérmálkozások, esküvők, temetések.”
A plébánosok munkássága a hívek emlékezetében megmaradt, így Vörös Józsefé is, aki közel 25 évig Berény papja volt.
„Az életrajzi könyv megírásához elsősorban a szolgálati helyein, általa precízen vezetett Historia Domus-ok, a berényi hívek körében készült interjúk szolgáltak. Több egyházi, valamint magánlevéltári dokumentum szerepel a könyvben. A képriport fotóit pedig a falunkban élő hívektől, vagy az elszármazott családtagoktól kaptam, de a sajátunkból is sokat felhasználtam.
A könyv elején egyháztörténeti adatokat teszek közzé, majd a kötet végig kíséri életútját, a különböző helyeken végzett tanulmányain át a pappá szentelésig. Szerepel a könyvben az állomáshelyein a politikai- és egyházközségekért végzett tevékenysége egészen a haláláig.
Megtudhatjuk, hogy a falu katolikus közössége a plébánost mennyire tisztelte, hogy segítette anyagilag és erkölcsileg egyes feladatok elvégzésében.
Elénk tárul milyen precíz és pontos volt az irodai munkája, az általa szervezett és rendezett egyházi események milyen nívósak voltak. E rendezvények, légyen az keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, vagy karácsonyi misztérium játékok, rendszeresen tömegeket vonzottak. A kötet ismerteti szellemi munkásságát, továbbá megtudhatjuk, kik és hogyan emlékeztek rá különböző időpontokban íródott cikkekben.
A mellékletben közreadom a kötethez szorosan kapcsolódó dokumentumok másolatait.
Megállapítható, hogy Balatonberényben a halála után 30 évvel (már 34) is él a Vörös József kultusz. A könyvből kitűnik, hogy Balatonberény lakossága még ma is őrzi emlékét.”
Az előadás végén a jelenlévők elénekelték Vörös József versét, melyet: „A Balatonberényi öreg templom” címmel írt és a közismert „A csitári hegyek alatt” című ének dallamával szólaltatható meg. A rendezvény dedikálással egybekötött kötetlen beszélgetéssel, valamint a Szerző és a KÉSZ-tagok által sütött sütemények elfogyasztásával zárult.
Írta: Kovács Ilona és Kiss Kálmán
Fotók: KÉSZ Marcali Csoport/Kiss Kálmán
