Keresztszentelés Bizén. Emlékmű a múlt és jelen lakosainak – VIDEÓ
Október 24-én, Bize Szent Vendel védőszentjének ünnepén a Múzeum Alapítvány szervezésében a szentmisét követően keresztszentelésre került sor a település parkjában.
Október 24-én, Bize Szent Vendel védőszentjének ünnepén a Múzeum Alapítvány szervezésében a 11 órai szentmisét követően keresztszentelésre került sor a település parkjában.
Bize első írásos említése az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben olvasható. Akkor a település a vasútvonal nyugati részén terült el. Plébániás, templomos helyként érte a török veszély. Első, török általi pusztulását 1552-ben említik. 1596-tól kezdve nem szerepel lakott helyként az összeírásokban.
Mint elpusztult falut 1677-ben Széchényi György kalocsai érsek kapta birtokul.
Az elpusztult falvak betelepítését Mária Terézia, majd fia, II. József császár is követelte a nagybirtoktól. Elsősorban német bevándorló csoportok letelepítését, hogy a népesség szaporodjék, és a svábok a magyarokat földművelésre oktassák. Így kerültek Bizére másodlagos telepítésként Pusztaszemesről sváb családok, akik önkéntes áttelepítésükért különleges kedvezményekben részesültek. Falujukat jelenlegi helyére, Ó-Bizétől nyugatra, kedvezőbb adottságú területre létesítették.
A falu őslakosságának kihalását a téeszesítés, és az a tény indította el, hogy fiataljainak túlnyomó többsége tovább tanult, tanulmányaik befejezése után pedig nem tért vissza a településre. Jelenleg házai közül kb. negyedében élnek az őslakosok utódai, s számuk is negyedrésznyi. Az első német telepesek leszármazottai közül a Karl, ma Károly családok maradtak itt a legnagyobb számban. De egy-egy esetben megtaláljuk az Amsztman, Krénusz, Vágner családokat, a csehek közül a Trubek, a délszláv telepesek közül a Rádics és Radovics nevekkel találkozhatunk.
Bize őslakossága színtiszta katolikus volt, ez is indokolta a keresztállítás gondolatát.
A keresztállítás a 18. századtól lett gyakori. Legtöbbjük 1850-1930 közötti.
A faluban 6 kereszt áll. Belőlük ötöt magánszemélyek állíttatták, a hegyközség keresztje a birtokosok adományiból készült. A legrégebbi a templom előtt álló (1869).
A most felszentelt kereszt formája eltér a faluban eddig felállítottaktól. Anyaga fém, különlegessége, hogy nincs jelen rajt a megfeszített Krisztus, díszítőelemként a körforma jelenik meg. A kör az örökkévalóságot jelképezi, a kereszt pedig szimbolizálja az Isten végtelen szeretetét.
A keresztet a Múzeum Alapítvány állíttatta, alapját Nosz László helyi kőműves, a keresztet Nyakas László kelevízi kovács készítette. Felállításában az emberi összefogás szép példája valósult meg.
Ezen ünnepségre készültek el szintén a Múzeum Alapítvány ajándékaként azok az információs táblák is, amely a település középületeinek (templom – iskola- községház – kultúrház – temető) történetét mutatják be a falubelieknek és az érdeklődőknek.
Forrás: Múzeum alapítvány
