Nagypénteki keresztút a központi temető kálváriájánál
2023. április 7-én, Nagypénteken 15 órakor a Marcali központi temető kálváriájánál Kiss Iván c. prépost, plébános betegsége miatt, dr. Fábry Kornél atya vezette a keresztutat, amelyena Római Katolikus Egyházközség hívei – köztük idősek és fiatalok – is részt vettek, hogy felidézzék Jézus szenvedéstörténetét, kereszthalálát és sírba tételét.
Dr. Fábry Kornél a Szent Három naptól (Nagycsütörtök, Nagypéntek, Nagyszombat) Húsvét vasárnap estig helyettesíti Iván atyát az ünnepi liturgiában. Kornél atyát 2000 nyarán, Kaposváron szentelték pappá, majd egy évet az Emmanuel Közösségnél töltött. Ezután 2001-2003 között a kaposvári Szent Imre plébánia káplánja volt. Ezt követően 2008-ig Rómában tanult, majd pedig Kaposfüreden volt plébános. 2016. augusztus 1-től elengedték az Esztergom-Budapesti Egyházmegyébe, ahol 2016-2022 között a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) főtitkára volt. 2021 óta pedigaz Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) igazgatója.
A vendég lelkipásztor a mostani Marcali alkalommal a TomislavIvancic-féle keresztutat választotta. A szerző, mint a bevezetőjében írja: „Az imádság beszélgetés Istennel: inkább Isten hallgatása, mintsem beszéd Istenhez.
Ez a keresztút bevezet minket a hallgatás imádságos állapotába. Hallgassuk hát Jézust, miként beszél nekünk a saját keresztútjáról. Legjobb úgy imádkozni, hogy olvasva hallgatunk, és megengedjük, hogy megérintsen bennünket a szó – amelyet olvasunk –, átitasson bennünket, mint az eső a kiszáradt földet, hogy új élet születhessen bennünk. Ekkor majd a csendben megéljük: Jézus keresztútja a mi helyzetünk, amely őbenne átváltozik.
Ezt a keresztutat nemcsak nagyböjt idejére szánjuk. Ez mindennapi út. Ajánlatos egy ideig mindennap olvasni, hallgatni és járni. Így majd eltölt bennünket, meggyőz és átalakít. A keresztút megfelelő követéséhez szükség van csendes, nyugodt helyre. Lehet ez a templom, ahol állomástól állomásig haladunk, de lehet az otthonunk is, sőt a természetben sétálva is végigjárható. Egyedül az a fontos, hogy odahallgatásra késztessen bennünket, s megnyíljunk Isten előtt.
E keresztút imádkozásában az első lépés az elhatározás: imádkozni akarunk, és hallgatni a béke szabad idejének megteremtése révén. A második lépés a Jézus jelenlétébe helyezkedésünk tudatosítása. Még ne szólalj meg! Lelkeddel nézd Jézus arcát, engedd, hogy napként rád ragyogjon, s beszéde behatoljon a szívedbe! A harmadik lépés a keresztúti ájtatosság szövegének olvasása. Csak az az ima az igazi, amely megváltoztat téged, és egyesít Istennel!
Ezt a keresztutat különböző módon imádkozhatod. Elolvasod egyszerre az egészet; mindennap elmélkedsz egy állomáson; néhány állomást egyszerre szívsz magadba, a többit pedig egy másik alkalomra hagyod. Elmélkedhetsz azonban egy-egy állomáson napokig is, hogy utána életedbe ivódjanak.
Minden egyes állomás bevezet téged Jézus Krisztus mélyebb jelenlétébe. Minden állomás Jézus Krisztushoz közelít. Mihelyt elfogadod a keresztet, amelyet egy-egy állomás nyújt, mihelyt elfogadod konkrét helyzetedet, amely az állomásban megrajzolódik, találkozol Jézussal.
Ő ott vár téged, ahol a te kereszted van. Jézus belépett minden keresztedbe, és magára vette őket, hogy megszabadítson téged. A kereszt a te találkozásod módja Jézussal. Így számodra áldássá válik, nem pedig terméketlen szenvedéssé. Megszületik benned a képesség, hogy örömtől ujjongj a kereszt miatt, amely sírás, félelem és rettegés helyett örömmé, győzelemmé és világossággá lesz.
A keresztnek és a szenvedésnek van értelme, mert általuk életed részévé lett Jézus Krisztus. A szenvedést csak azért tudod vállalni, mert megtalálod benne az Urat, aki erőt ad, hogy türelmesen viseld a kereszted. A kereszt elfogadása győzelmet jelent a kereszt fölött.
A szenvedésnek, a fájdalomnak, a halálnak, a betegségnek és a bűnnek az elfogadása a szenvedéstől, a betegségtől, a rossztól való megszabadulás útja. És győzedelmes út. Amint Mózes a pusztában keresztet készített és kígyót tett rá, hogy ránézve mindenki felgyógyuljon a kígyómarásból és a betegségből, úgy mi is a keresztre nézve találkozunk a meggyógyító Jézussal.
Mivel tudjuk, hogy minden elfogadott szenvedésben Jézus Krisztus vár ránk, a szenvedés többé nem veszélyeztet, nem kínoz minket, mert elveszíti felettünk a félelembe taszító hatalmát. Élét veszti, mert maga Jézus Krisztus is magára vállalta, ám letörte erejét. A szenvedés többé nem visszavonulás a magányba, nem értelmetlenség, de veszteség sem, hanem az értelem, az öröm és az élet visszaszerzése.”
Források: OLI, Kaposvári Egyházmegye
Írta és fotók: Kiss Kálmán
