Zarándoklaton
A KÉSZ Zalaegerszegi Csoportjával együtt közös szentmisén vettek részt a Marcali testvérszervezet tagjai a 2023. évi zarándoklaton
2023. szeptember 23-án, szombaton a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja Keszthely-Hévíz-Egregy-Zalaegerszeg úti célokkal tartotta meg az idei évi zarándoklatát. Az esős időjárás ellenére összesen 38 fő – többségében a KÉSZ tagjai – vállalkoztak az útra, hogy megismerjék az érintett terület egyes vallási, szakrális, építészeti, és kultúrtörténeti értékeit, a Mindszentyneum állandó és időszaki kiállításait; valamint találkozzanak az Illés Csaba vezette KÉSZ-testvérszervezettel, akikkel együtt közös szentmisén vettek részt a zalai megyeszékhelyen. A zarándoklatot ezúttal is – az eddigi szokásoknak megfelelően – Sávoly Andrea és jelen sorok írója szervezték és vezették.
A különjárati autóbuszos utazás első állomása Keszthely volt, ahol a Szendrey-emlékmúzeumot dr. Lukács Gábor, a MATE Agrár- és Élelmiszergazdasági Intézet Georgikon Campusának egyetemi docense nagyszerű vezetésével tekintették meg.
A keszthelyi Újmajorban (ma Szendrey-telepen) található a Szendrey Júlia Emlékház, mely a Pannon Egyetem Georgikon Karának a kezelésében áll. Itt született 1828-ban Szendrey Júlia. Édesapja a Festetics uradalom tiszttartója volt. Szendrey Júlia kiváló írónő, költő volt, neve mégis Petőfi Sándor múzsájaként, a világirodalom talán legszebb szerelmes verseinek ihletőjeként maradt fenn. Az emlékszobában Júliával kapcsolatos relikviákat, eredeti könyveket, portréjának egy másolatát, képet Petőfi Zoltánról és a korabeli Keszthelyről, valamint Andersen fordításai láthatók. A keszthelyi önkormányzat 2009-ben újíttatta fel a házat, a Pannon Egyetem Georgikon Kara pedig – a Petőfi Irodalmi Múzeum közreműködésével – berendezte az emlékszobát és vállalta annak kiállításként való fenntartását.
A délelőtti program másik, ezúttal már az egyik szakrális célpontja az egregyi kálvária volt. Az akkor még csak alig szemerkélő esőben Tomanek Ferenc Áron marcali plébános atya vezetésével a zarándokok elvégezték a keresztutat, majd ennek befejezése után kissé megáztak a lefelé vezető úton, a záporesőben, amíg leértek az autóbuszhoz. Ez a kálvária, mint a legtöbb keresztút, a domb alján indul, és Krisztus szenvedéseinek tizennégy stációját felvonultatva kanyarog fel egy magaslaton állított keresztig. A sétány hossza kb. 300 méter, a szintkülönbség a kiindulási pontjától a keresztig pedig 23,5 méter. A kálvária útja az Árpád-kori templom irányába kanyarog. Egyszerű kialakítására a mértéktartás a jellemző. A sétány elemei természetes anyagokból készültek, a környezetében álló fák árnyékot kínálnak, néhány szakaszán pedig lehetőség van megpihenni, elmélyülni. A kálvária készítésénél felhasznált anyagok és a tér kialakítása jól illeszkedik a tájba. A stációk művészi alkotásait Túri Török Tibor készítette. Az ünnepélyes átadása 2022. július 8-án történt, melyet Udvardy György veszprémi érsek áldott meg és szentelt fel.
A marcali zarándokok következő állomása Zalaegerszeg volt, ahol a Szent Mária Magdolna főplébánia-templom bejáratánál Stróber László kanonok, esperes, apát-plébános és Illés Csaba, a KÉSZ Zalaegerszegi Csoportjának elnöke nagy örömmel várta és köszöntötte a somogyi csapatot. Elsőként a plébános úr elmondta az impozáns templom történetét, majd pedig közös szentmisén vettek részt a két testvérszervezet képviselői, melyet Tomanek Ferenc Áron marcali plébános celebrált. Az ünnepi istentisztelet és a találkozás jó alkalom volt arra, hogy a KÉSZ vidéki csoportjai megismerjék egymást, és eszmecserét folytassanak egymással a tevékenységükről, célkitűzéseikről, valamint a jövőbeli együttműködés lehetőségéről. Köszönjük szépen Illés Csaba elnök úrnak, és szervezete képviselőinek a szívélyes fogadtatását, további áldásos munkát kívánunk nekik.
Zalaegerszeg első plébániatemploma a XIII. század első felében épülhetett. A kis román kori épületet aztán a XIV.-XV. században gótikus stílusban építették át. Valószínűleg ugyanekkor emelték mellette azt a szintén gótikus temetőkápolnát, melynek alapfalait 1976-ban a mai templom déli oldalán tártak fel. A törökkel folytatott harcok idején ezek az épületek megsérültek, a XVIII. század első évtizedeiben azonban még kisebb-nagyobb javítások után egy ideig használták. Majd Padányi Bíró Márton (1696-1762) veszprémi püspök munkálkodása következtében 1747-ben tették le az új templom alapkövét, bár a munkák csak lassan haladtak. 1757-ben még mindig csak a szentély volt tető alatt. 1769-ben már Koller Ignác püspök rendelte meg a belső freskódekorációt Johann Ignaz Cimbal bécsi mestertől. 1777-ben Mária Terézia apostoli királynő megalapította a Szombathelyi Egyházmegyét, ahova Zalaegerszeg városa is oda került. 1803. július 9-én Harrasi Herzan Ferenc bíboros, szombathelyi püspök szentelte fel a templomot. 1826-ban tűzvész rongálta meg az új templomot, de a pusztítás jeleit hamar eltüntették. A külsőleg megújult templom a város egyik legnagyobb ékessége. A templom alaprajza a római jezsuita Il Gesu templom népszerű típusát követi. A két torony között két pilléren nyugszik az orgonakarzat, a hajót három-három oldalkápolna bővíti. A kissé megnyújtott egyenes záródású szentély északi oldalán a keresztelőkápolna, a déli oldalon a sekrestye található, mindkettő felett egy oratórium van, szentélybe nyíló ablakokkal. A templom külső homlokzatán a felső szoborfülkében helyzkedik el Szent Mihály szobra. Két alsó fülkében – a templom és a város védőszentje – Szent Mária Magdolna, illetve a feltámadt Krisztus szobra látható. Három kőfaragvány is díszíti a homlokzatot: középen Isten szeme, kétoldalt Padányi és Koller püspökök címere látható. A templombelsőben a védőszent életéből vett jeleneteket ábrázolják a freskók. A mellékoltárok festményei közül kiemelkedik a Szeplőtelen Fogantatás gyönyörű ábrázolása. A templom hangsúlyos eleme az ún. Aranyos Mária oltára. A templom déli oldalán került 1998-ban elhelyezésre a templom egykori plébánosának, Mindszenty József hercegprímásnak a bronzszobra.
A KÉSZ Marcali Csoport zarándoklatának délutáni fő programja a Mindszentyneum megtekintése volt. Az ismét szakszerű tárlatvezetés mellett az első emeleten Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek életútját bemutató kiállítás láthatták, melynek legfőbb célja és üzenete megismertetni a bíboros személyét, a 20. század magyar történelmének és egyháztörténetének egyik legmeghatározóbb, ikonikus alakját, akinek áldozatvállalását az elmúlt évtizedek politikai beágyazottságának függvényében meglehetősen változatosan értékelték. A kiállításban ezt a rendszerváltás előtti és körüli egysíkúbb, elvont kategóriákban gondolkodó Mindszenty-kánont árnyalják; a főpap történeti szerepvállalásának sokrétű érzékeltetésén túl tehát az EMBER bemutatására is fókuszálnak. Mindszenty nem csupán az elmúlt évszázad képviselője –a fiatalabb generációkat is éppúgy megszólíthatja. Mindszenty József életútját, illetve tiszteletét a legkorszerűbb egyedi installációs eszközökkel és technikai háttérrel tárják a látogatók elé. A kiállítás kevésbé tárgy-, mint inkább élményközpontú; célja, hogy a megfelelő mélységű információ-átadáson túl a látogatót további egyéni kutatásra, olvasásra sarkallja életkortól és iskolázottságtól függetlenül. Mivel a kiállítás több – egymástól részben eltérő igényszintű és tudású – generációt szólít meg, a multimédiás tartalmak is ehhez igazodnak majd: egy fiatalosabb, lendületesebb tudásanyagot, valamint elmélyültebb, gazdagabb bázisú, esetleges problémafelvetéseket is tartalmazó információegységeket egyaránt magukban foglalnak.
A 2. emeleten az „Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt (1945–1990)” című tárlat legfőbb célja és üzenete bemutatni azt, hogy a korszak egyházakhoz kötődő áldozatai hogyan élték túl a megpróbáltatásokat, a jól felépített ellenük szőtt „harcban” hogyan tudtak talpon maradni, emellett érzékeltetni azt, hogy ők is emberek voltak, különböző emberek, akik különböző módokon viszonyultak a diktatúra egyházellenes tiltásaihoz. A megközelítés egy ökumenikus jellegű bemutatás, szubjektív nézőpontból, mintha egy túlélő egyházi személy naplójából olvasnánk a történetet. A kiállítás felépítése a bevezető objektív ismeretátadástól az egyre kevesebb, szubjektívebb, átélhető történések bemutatása felé halad, egészen addig, amíg már az ismeretátadás háttérbe szorul, maradnak csak a „beszédes” tárgyi emlékek, arcok, sugalmazott érzések. A bevezető történeti áttekintést három olyan terem követ, amely a jól felépített propaganda, megfigyelés majd kirakatperbe állítás lépéseit idézi meg. Az azt követő három tér pedig már egy bensőséges megnyílást és visszatekintést eredményez, egyben emléket állítva az áldozatoknak és vallomásoknak, átélve a különböző büntetési formákban megélt, zárt és titkolt hit alapú világot. A kiállítás legvégén a látogató átélheti a sötétségből és bezártságból való szabadulást, kijutást és az áldozatok kapaszkodójával együtt kiérkezzen. A pinceszinten „Téglától templomig – Válogatás Zala vármegye középkori emlékeiből” című kiállítás legfőbb célja és üzenete bemutatni a Mindszentyneum építését megelőző régészeti feltárás során előkerült, a középkori téglaégetés emlékét őrző kemencéket, amelyeknek jelentős szerepük lehetett Zalaegerszeg építéstörténetében. A tulajdonképpeni megtalálásuk helyén látható téglaégetők sorsában valamelyest az egykori egerszegi vár is szerepet játszott, amelynek nyomait szintén fellelték az itt ásatást végző régészek. Ezen településtörténeti jelentőséggel bíró objektumok vizsgálati eredményei alapján készült animációs film segítségével a látogatók szeme előtt is megelevenedik a „múltra épülő jövő”. Ugyanis a tárlatban látható téglaégetők virágkora a 14-15. századi építkezésekhez köthető, míg feledésbe merülésükhöz az egykori egerszegi vár török időszakban épített palánkfala is hozzájárult, amikor annak cölöpsora és a várárok átvágta az egyik kemencét. Emellett a kiállítás mesél más, Zala megye területén előkerült – elsősorban vallási vonatkozású – kincsekről, épületekről és izgalmas helyszínekről is, amelyek mentén a középkor világába pillanthatnak be a látogatók. A megye szerzetes- és lovagrendi emlékeinek bemutatása jelentős részben támaszkodik az elmúlt években folytatott régészeti kutatások eredményeire, és ezen időszerűséget folyamatosan fent kívánja tartani az aktuális feltárási eredmények hozzáfűzésével a bemutatott anyaghoz. A tárlat igyekszik minden korosztályt megszólítani, interaktivitásra ösztönözni, amelyhez a hagyományos bemutatási módok mellett a modern technológiát is segítségül hívja, illetve tapintható, lapozható elemeket is kínál.
Az időszaki kiállítás jelenleg a: „Sisitől az Erzsébet-mítoszig” címmel a Gödöllői Királyi Kastély és a Mindszentyneum közös tárlataként december 31-ig Zalaegerszegen látogatható. Erzsébet királynét a világon mindenhol ismerik, és szinte mindenki szereti. Hogy hogyan vált egy bájos bajor hercegkisasszonyból, Sisiből a földön mindenütt ismert, Szent Erzsébethez hasonlított, mitikus alakká? Megtanulta nehéz, de érzelemdús nyelvünket, udvartartásába tudatosan választott magyarokat. Szívesen és sok időt töltött azokkal – politikusokkal, írókkal, tudósokkal –, akiket Magyarország azóta is tisztel. Hatott rá Zala vármegye is Festetics Mária grófnőn, „Festetics Mari” udvarhölgyön keresztül, akinek naplójából sokat megismerhetünk Sisiről. Vagy Deák Ferencen, a „Haza bölcsén” keresztül, aki a kiegyezés atyjaként a béke és fejlődés alapját teremtette meg a királyné férjének, Ferenc Józsefnek a birodalmában. A Gödöllői Királyi Kastély és a Mindszentyneum közös időszaki kiállításában megidézik lakosztályát, valamint több mint egy tucat portré és a királyi család, a magyar környezet személyes tárgyain, feljegyzésein keresztül ismerhetik meg a látogatók Erzsébet mítosszá válásának állomásait.
A marcali zarándokok ezután – az ismét kedvezőtlenre forduló, esős-időjárás következtében – lemondtak az eredetileg tervezett TV-torony (Bazitai-tető), az Azáleás-völgy (Alsóerdő), valamint a Gébárti-tó megtekintésétől és hazafelé vették az irányt.
Zárásként a késő délutáni órákban viszont, a hazafelé vezető úton sikerült még a hévízi Szentlélek templomot („kék templomot”) is megtekinteni és imádkozni. Az impozáns épületet 1999-ben szentelték fel, megjelenésében gótikus és modern stíluselemeket ötvöz. A hét tornya a névadó hét ajándékát jelképezi, felülnézetből pedig egy kitárt szárnyú galambra emlékeztet.
A KÉSZ Marcali Csoportjának idei tartalmas és programban bővelkedő zarándoklatát a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA), a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta. Köszönet érte!
Írta és fotók: KÉSZ Marcali Csoport/Kiss Kálmán
