Nagypénteki keresztút a Marcali Központi Temető Kálváriájánál
2022. április 15-én, Nagypénteken 15 órakor a Marcali Központi Temető Kálváriájánál Kiss Iván c. prépost vezette a keresztutat, melyet a Marcali Római Katolikus Egyházközség tagjai– köztük idősek és fiatalok – végeztek, hogy felidézzék Jézus szenvedéstörténetét, kereszthalálát és sírba tételét.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) sajtónyilatkozata szerint: „A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy nem a halálé az utolsó szó, hiszen a nagypénteket követi a feltámadás, a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, a szeretet győz a gyűlölet felett, a harmadnapra Feltámadt Krisztus győzelme hirdeti, hogy az utolsó szó Istené, aki maga az Élet.
Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek legfeljebb háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket az Örök Főpap iránt és a testi lemondás emlékeztet minket Jézus mindhalálig tartó szeretetére.” – hívja fel a figyelmet az MKPK nyilatkozata.
„Nagypéntek az egyházi év legmegrendítőbb és legcsendesebb ünnepe: Jézus kínszenvedésének, halálának és sírba tételének a napja. A szent három nap legmélyebb valóságát: a passiót tárja elénk.
Az Anyaszentegyház ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét ezen napon, mert maga az örök Főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll, mint a Golgota sziklatömbje, amelyen a megváltás áldozata végbement.”
A Marcali Gyümölcsoltó Boldogasszony Plébániatemplomban a liturgia este 18 órától a plébániatemplomban folytatódott tovább. Az olvasmányok is Jézus szenvedésének titkáról szóltak. Elsőként Izajás próféta könyvéből (Iz 52,13–53,12), majd pedig a Zsidókhoz (Zsid 4,14–16; 5,7–9) írt levélből hangzottak el. Az igeliturgia csúcspontjaként a János evangélium Passió történetét (Jn 18,1 – 19,42) énekelték el az egyházközség közösségeiből összeállt énekkar Balogh Bálint kántor vezetésével.
Az egyetemes könyörgésekben az Egyház mindenkiért, az egész emberiségért, lélekben a kereszt alatt állva imádkozik. Sorrendben az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért, a hívekért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért szóltak ezek a könyörgések.
A szertartás ezután a kereszthódolattal(adoratiocrucis) folytatódott. „Ennek hagyománya Jeruzsálemből származik, amikor is Szent Ilona megtalálta a szent keresztfát. Ez a hódolat a 7. századtól Rómában ünnepélyesebb formát öltött és a szent három nap liturgiájának részévé vált.”
Miután ez az egyetlen napja az egyházi évnek, amikor nincs átváltoztatás, a Miatyánk és az Isten Báránya elmondása után a hívek áldozáshoz járulhattak. A csendesség napja ez, így a zárókönyörgés elmondása után a liturgia befejeztével Iván atya és a ministránsok teljes csendben távoztak a templomból.
Írta és fotók: Kiss Kálmán
